carpe diem
vanitatum vanitas
pulvis sumus

diligam Te Domine fortitudo mea

soha nem volt
igazán semmim
csak a bűnöm
és Te Uram
aki elvetted

most sincs semmim
csak a bűnöm

nincs semmim
nincs semmim
nincs semmim
csak a bűnöm
és Te Uram
aki elveszed

és szeretném ha soha
semmim sem volna
csak Te Uram

Uram, amikor nehéz rád tekinteni, add megtennem azt a kereszt fényében. Uram, amikor nehéz téged megszólítani, add megtennem szótlanul, sóhajjal, könnyel. Uram, amikor nehéz továbblépni, add megtennem válladon, rád bízva magam teljesen. És Uram, amikor úgy érzem -mily csalóka érzés-, hogy már nem vagy itt velem, te váratlanul és csöndesen ölelj át.

egyszer állt a kereszt
érted és értem

most áll a kegyelem
érted és értem

gondolatok
igék
evidenciák
igazságok...

mit kezdek velük?!

nem bolond
aki odaadja
amit úgysem tarthat meg

hogy megnyerje
amit nem veszíthet el - Jim Elliot

Krisztussal együtt megfeszíttettem
többé pedig nem én élek
hanem Krisztus él bennem

amely életet pedig most testben élek
az Isten Fiában való hitben élem
aki szeretett engem
és önmagát adta értem - gal 2,20


akié a Fiú
azé az Élet - 1jn5,12

gondolatok
igék
evidenciák
igazságok...

mit kezdek velük?!

Kételkedj kételyeidben
és Istenhez jutsz :)

Carpe Diem cum Deo!

üdvbizonyosság - földön és mennyben

Amíg élünk, Krisztus velünk van, ha meghalunk, mi leszünk Ővele. - Spurgeon

Uram, kérlek arra, hogy ezt a boldog, életet gazdagító, halálfélelmet elűző, és az örök életbe vetett hitet add minél több teremtményednek!
És add, hogy ez, ha kedves neked, élethű bizonyságtételemen keresztül is megtörténjék.
Segítsd megváltott gyermekeidet abban, hogy megváltó szeretetedről így tegyenek bizonyságot: a Hozzád hűséges élet bizonyságtételével.

a nagy utazás

a Lélek maga
vezeti el az övéit
önmagukon keresztül
előbb önmagukhoz
majd Őhozzá

Lead yout heart, don't follow it!

Vezesd a szíved, ne kövesd!

oly jó tudni azt
kezedben az életem
benned Uram
csak benned nyugszik el

nálad béke vár
vigyázol rám szüntelen
őrizd meg szívemet
Tied hadd legyen

köszönöm Megváltóm
hogy letetted életed
hordoztad a bűnt szégyent
mert már akkor szerettél engem :)

vannak napok életünkben, amikor hirtelen törések következnek be,
amikor váratlan csapások érnek,
s derékba törik mindazt, ami addig számított
Uram köszönöm ezeket a napokat!
köszönöm őket, mert megláttatják velem azt,
hogy egyedül csak Te voltál, Te vagy, és Te leszel az,
akire lehet számítani!

és köszönöm, hogy Rád lehet számítani :)

kedves testvérem
kedves barátom
nincs élet halál nélkül
előbb meghalunk születéskor
beállva a halált várók sorába
aztán fejlődésünk során meghalunk naponta
mert a fejlődés halál
életünk fejlik az életet hozó halál felé
aztán egyszer megérint Valaki s meghalunk önmagunknak
hogy életünk legyen
meghalunk a testnek
hogy éljünk Lélekben és igazságban
legvégül meghal a bioszunk
hogy éljünk az Öröknek

mert az élet halál
mert a halál Élet

hűség

kedves testvérem, barátom
az Ige tanúságtétele
az igéről bizonyságtevők tanúságtétele
a logika tanúságtétele
az egész teremtett univerzum
s minden, ami azon belül, túl, felül, alól van és létezik
a Létező tanúságtétele
az
hogy többet ad a hűség
mint a pillanat

Ezt, az alább következő gondolatomat, régebb lejegyeztem magamnak valahol, de időnként újra meg újra felbukkan bennem olyankor, amikor az élet értelme fölött gondolkodom, vagy amikor az élet értelméről és arról kell másnak beszélnem, hogy mi végre vagyunk a világon, és ezáltal is Istenről, megváltó szeretetéről bizonyságot tennem. Azt is el kell mondanom, hogy e gondolatot többször már el is mondtam egyeseknek, végül most itt is közzéteszem.

A gondolatnak van története. Elmondom előbb ezt, s utána a gondolat körüli, röviden megfogalmazott gondolataimat. Úgy történt egy napon, hogy igét olvastam. És Tamási Áron jól ismert gondolata, illetve az ige kapcsán helyezte igeolvasás közben az Úr a szívemre ezt a mostmár sajátosan, biblikusan megfogalmazott gondolatot. Tamási Áron azt mondta híressé vált gondolatában: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne". Itt megjegyzem, hogy ismerem a gondolat eredeti üzenetét, és nem ahhoz kapcsolódik gondolatom, hanem a kontextusból kiragadott ás az első olvasásra bárkiben felötlő gondolatot állította az Úr bennem más fényben, hogy Róla tehessek bizonyságot, egy biblikussá átfogalmazott saját gondolaton keresztül is. Így az ige kapcsán, mi több az egész Szentírás tanúsága alapján ezt a Tamási gondolatot valahogy így fogalmaztam meg saját magam számára, most már saját megfogalmazásban: Azért vagyunk a világon, hogy nem valahol, bárhol, egy meg nem jelölt helyen legyünk benne, hanem azért vagyunk a világon, hogy Istennél és Istenben, az Ő Fiában, az Úr Jézus Krisztusban legyünk otthon benne, hogy így legyen otthonunk e világ míg meg nem érkezünk az örök otthonba. És csak így vagyunk igazán benne, csak így lehetünk igazán benne ebben a bűnös világban. Másképp igaz az, hogy valahol elvagyunk, valahogy elvagyunk e világban. De nem mindegy az, hogy hol és hogyan! Egyszerűen csak úgy a világon, egyszerűen csak úgy magában a világban, vagy pedig Isten kezében ezen a világon, e földi élet során megváltottakként élve, egyedül az Úr dicsőségére!

Mert ti, testvéreim, szabadságra hivattatok. gal 5,13

szabadságra!? - mi is a szabadság, miről is beszél az ige?!

hogy miről beszél az ige, s hogy ez a szó hogy "szabadság" mit jelent, illetve azt, hogy ez hogyan kell jelen legyen, mi több hogyan van jelen és hogyan határozza meg a keresztyén életet, nos mindezeket csak az tudja, érti, és jeleniti meg mindennapjaiban és egész életével, aki az Igében él és mozog 24/24-ből és 7/7-ből, a "keresztyén -∞ és +∞" között

Isten, a szentség, az Istennek odaszentelt élet,

maga az Élet ott kezdődik, ahol véget ér az Én.

A szentség az Én feladásával kezdődik.

posztmodern szeretet

ma szeretlek
mert kiegyensúlyozott vagyok

tegnap is szerettelek
igaz már nem tudom miért

holnap is szeretni foglak
talán...

ne feledd
a ma sosem a tied
ha nem Élsz

s a holnap
mindig az Élőké

s ha Élsz
szeress

aki nem szeret
az halott

s szereteted
ne etikai legyen
nem szavak
nem érzések

legyen tett
odafigyelés
odahallgatás

odahajolás

a jelenben látom a múltam,
amely -a jövőben, ami nincs-
már halálra ítélt

így hát megyek...
élni

az Életben

Milyen szomorú, hogy a film csak fikció,

Milyen szomorú, ha az élet csak film!

A kereszt örökké tartó állásfoglalásra kötelez!

Nincs annál szomorúbb, mint amikor egyoldalúan megszüntetjük diplomáciai kapcsolatunkat a mennyel!

Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három, ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. 1kor 13,13

Legnagyobb a szeretet! Igen, legnagyobb a szeretet, mert csak a szeretet kötelékében lehet beszélni hitről és reményről. Szeretet nélkül nincs hit, nincs remény. A szeretet határozza meg hitünket és reményünket Istenben, aki maga a Szeretet. Akiben nincs szeretet, abban nincs hit, abban nincs remény. Akiben nincs szeretet, az képtelen a hitre. Mert a hit a Szeretethez kapcsol bennünket. Akiben nincs szeretet, az képtelen a reményre. Mert a remény a Szeretethez kapcsol bennünket. Ezért legnagyobb a szeretet.

Nem nagy szavak ezek, hanem életet teremtő szavak. Mert hagynunk kell, hogy ezek határozzák meg az életünket. Hisz ez maga az örökélet: a hit és a remény a szeretetben, a Szeretettben!

Sejtsd meg a titkot pillanat és örökkévalóság között! Majd hadd határoza meg az életedet!

Uram, köszönöm a mai napot az élők földjén! Sokan vannak, akiknek már nem ajándékoztál újabb napot. Kérlek, add, hogy ezt az ajándékba kapott napot színed előtt töltsem el, szeretetben, dicsőségedre és felebarátaim javára töltsem el minden egyes percét. Köszönöm Uram azt, hogy a mai nap minden egyes percében érezhetem azt, hogy te nagyon szeretsz! Szereteted az, ami erőt ad tovább lépni a keskeny úton. Áldott légy ezért! És köszönöm!

Még a gólya is, az égen, tudja költözése idejét, a gerlice, a fecske és a daru is vigyáz, csak az én népem nem ismeri az Úr törvényét. jer 8,7

Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni. róm 2,13

A teremtett világ, a természet, az állatok, minden, ami a földkerekségen van, tudja teremtettsége értelmét, célját, és vigyáz. Szomorú az, amit a próféta mond itt: csak az én népem nem ismeri az Úr törvényét. Csak az Úr népe nem ismeri teremtettsége célját, értelmét! Csak az Úr népe nem vigyáz! Szomorú kedves olvasóm! Szomorú rád nézve és szomorú rám nézve is, ha nem döbbenünk rá az ige hatására és a sok hallott igehirdetés után sem arra, hogy miért is létezünk, mi is értelme és célja teremtettségünknek. Az ismétlés a tudás anyja mondták az ókoriak, ezért ide írom, hadd álljon még egyszer emlékeztetőül, hadd halljuk újra (hogy utána Atyánk segítségét kérve meg is cselekedhessük!), hogy mi is a teremtettségünk értelme és célja, és mondom ezt Augustinus szavaival: "Önmagadra nézve teremtettél minket!" - önmagára nézve, a Vele való közösségre teremtett minket. De ezt mintha elfelejtette volna az ember! Sőt mintha már nem kellene az Ő közössége, mert terhelő, és mert sok, a világból kölcsönzött habitusról való lemondással jár, mi több emberi természetünk isteni iskolájában járatásával is jár együtt, ezt meg inkább nem most, nem testi életünk során, nem most míg emberi életünk annyi mást kínál, majd! Az ige azonban mindig csak a most lehetőségéről beszél! A halálon túl nincs több esély! (Hacsak nem vagyunk a második esély, a purgatórium hívei, ami a sátánnak egy másik, oly sokak által járt zsákutcája!) Az újszövetségi ember, talán tudja mindezt mert hallott róla számtalanszor. De íme nem az ige, a törvény meghallása és ismerete tesz igazzá, hanem a megtartása. Nem az isteni jogrend puszta ismerete (hisz ezt is jelenti az eredeti héber tóra-törvény szó), vagy az Istennel való közösség lehetőségéről szóló híradás tudomásvétele emel Isten közösségébe, hanem a Vele való napi, szívbéli, értelembeli és hitbeli meggyőződés, és az ebből fakadó naponkénti imádás! Szükéséges nekünk nem egyoldalúan ismerni Istent, hanem engednünk kell, hogy életünk oda fejlődjön (egyedül Isten kegyelméből, az ő kezének és Lelkének munkája révén), hogy Isten maga is azt mondhassa Fia által: jertek Atyámnak áldottai, örököljétek az országot. Az Atya áldottai pedig azok, akik nemcsak tudják, hogy van mennyország és vágynak oda, hanem igyekeznek is célbajutni. Az igének ne csak hallgatói legyetek, hanem megtartói is, mondja az ige másútt! Legyünk hát az ige megtartói és az örök élet boldog várományosai, részesei!

Mennyei Atyánk számunkra felfoghatatlan szeretetében kénytelen ítélethirdetéssel figyelmeztetni! Mai igével is ezt tette, mert szeret, és ezért érthetetlen sokszor szeretete, és mégis ettől szeretet, hisz ez a Szeretet, ilyen a Szeretet! (mert ne felejtsük: a sebész is a gyógyulás érdekében kénytelen eleven húsba vágni a szikével!)

Ma sokat aludt, szinte 5 órát. Napról napra egyre többet alszik, egyre jobban adja át magát a test az elmúlásnak. Ma orvosánál járt, ahol az előzőleg elvégzett kivizsgálás eredményeit közölték vele. És mielőtt fáradtan, kábultan átadta volna magát az álomnak, azt kívánta magának, hogy bár sosem lenne ébredés ez álomból. Minek kínlódni tovább? Minek szenvedni tovább, és minek szenvedjenek a többiek is körülötte, látva a nem is olyan régen egészséges, terveit szővő gyerek, testvér, unoka, napról napra egyre fokozódó szenvedését. Jobb volna ha nem lenne tovább ... legalábbis nem itt a földön, nem testi életben, nem szenvedésben. Szenvedéssel formál a Mester – hirtelen ez jutott eszébe. Első gondolata szinte istenkáromló volt: „Ez aztán az alakítás Uram, csonttá formálsz, porhalmazzá … de végülis igazad van, hisz mennyeivé formálsz, mennyei testre változtatod át e romlandó, betegségnek, elmúlásnak kitett testet”. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal küszködött sokáig. Hirtelen legjobb barátja jutott eszébe, akivel utoljára mikor is beszéltek … rég volt, már nem is emlékszik rá. De akinek fájni fog ha megtudja. Jobb ha nem tudja meg - gondolta magában hirtelen. Pedig sok mondanivalója volna most, az elmúlás felől nézve a dolgokat. Sok mindent mondana most el, amit sosem mondott el, aminek mindig is értéke volt és amiről most eszmélt rá igazán, hogy értéke van. Sok mindent, ami a hátralevő pillanatokat, perceket örök emlékké varázsolhatná mindkettejük számára, és főleg az itt maradó számára. De nem, inkább nem! Amúgy sem volt már idejük egymásra. Mindenki elvolt a saját gondjaival. Milyen érdekes: a mai fiataloknak gondjaik vannak, bezzeg régebb a fiatalságnak örvendtek a huszonévesek, ma meg a gondjaiknak. No meg egymásnak – de csak időnként, egy józan gondolat erejéig, amikor éppen nem önnön vágyaik beteljesítéséről szól az élet - … no meg az életnek, de csak úgy futólag, a bűnős vágyak erejéig. Milyen érdekes nem is vesszük észre, hogy a bűn rombol, „gondot” okoz - legtöbbször mi vagyunk a gond saját magunknak -, a Szeretet pedig éltet, egyeseket pedig esetenként magához is ölel … általmenekít az örök életre. Milyen szomorú: nem is gondolunk az ilyesmivel csak akkor, amikor az örökkévalóság felől szemléljük a dolgokat. De mi is volt a gond kettejük között? Már nem emlékszik, bármennyire is szeretne, rég volt. Egyáltalán volt valami ami baráti kapcsolatukat megszüntette - kérdezte önmagától gondolatai közt kutatva - vagy csak a kommunikáció, az őszinte kommunikáció hiányzott … de most rájött, hogy ez épp elég volt! A felszínesség … lám a felszínesség ölni is tud! … emberi kapcsolatokat, az élet lényegét, a végső percek varázsát. Mégis felhívja s elbeszélgetnek, persze nem mond el semmit mindabból, ami most éppen történik vele. Csak egyszerűen elbeszélgetnek úgy mint soha ezelőtt, őszintén, felszínességet mellőzve és mínőségi idővé varázsolja az ezután együtt eltöltendő minden egyes percet. Hát aztán a szüleit mennyire fogja elkényeztetni az elkövetkezendő napokban, hetekben, -Isten kegyelméből- hónapokban! És a testvéreit mennyire fogja úgy szeretni, mint eddig sosem tette: civakodás, piszkálódás nélkül! Végül arra gondolt, hogy milyen szép lenne az életet így élni mindennap, nem csak az életünk utolsó száz méterén! De most legalább megteszi! Itt a nemvárt alkalom erre! Ilyen tervekkel feküdt le boldogan úgy esti 10 óra felé, csak éppen azt nem tudta, hogy a Szeretet ma éjjel általmenekíti őt az örökéletre.

Annyira kell ismernünk a körülöttünk élők, szeretteink érzéseit, gondolatait, egyszóval őket, hogy nemlétük után ne legyenek kérdéseink érzett érzéseikkel, gondolt gondolataikkal, egyszóval velük kapcsolatban! És úgy élni mindennapjainkat az örökkévalóság fényében, mintha az utolsó volna, és békében, szeretettől körülövezve mennénk által az örök életre! Erre egyetlen megoldás: szánjunk az egyre kevesebbnek tűnő időnkből minél többet egymásra, gondoljunk kevesebbet önmagunkra és nagyon nagyon sokat szeretteinkre, körülöttünk élőkre, még akkor is ha ez időbe, energiába, szeretetbe kerül! Ne sajnáljuk a szeretetet egymástól!

Ki mit vet, azt arat majd: aki szeretetet vet, szeretetet arat!

Uram a világ azt mondja nekem,

hogy meghatároz a múltam.
Én azonban azt mondom:

áldott légy Atyám, hogy kegyelmed örök,

és meg-megújul minden reggel

a Téged félőkön!

Útait láttam, és meggyógyítom őt. ézs 57,18

Mennyei édesatyánk szeret, és a kétségbeesésben Tőle segítséget kérő, az Ő gyógyítását kereső szíveink útjait látja az Úr, irgalmasan reánk tekint és nyomorúságainkra! A Hozzá bűnbocsánatért felsóhajtó szívünk kedves előtte, megbocsát és meggyógyítja beteg, aggodó szívünket-lelkünket. Áldott legyen ezért az Ő neve!

ember útja Istenhez keskeny
Isten útja emberhez széles

21. századi eset


egy keveset
szerettük egymást
aztán továbbűzött
a magány

s elmentünk
egymás mellett
el sem búcsúzva

célunk
a magány
a végtelenség
hátra ne nézz

hátra ne nézz
csak előre
régi új
cél felé

szeretet
majd feloldja
e fájdalmat

csak előre
szeretettel
hátra ne nézz

az Életben
majd találkozunk

Pál mondja: Szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek. 1 thessz 2,13

szüntelen hálaadás - Isten igéje emberek által hirdettetik - a hirdetett ige, Isten igéje és nem emberi beszéd - ezért Isten igéjének ereje van és munkálkodik - a hívőkben!

Íme mennyi mindent sűrít egyetlen egy mondatba Pál apostol. Mégis központi mondanivalóját ennek az igeversnek, a következőkben látom: Isten írott és hirdetett igéje Isteni, munkálkodó erővel bír! A hívőkben!
Predicatio verbi Dei est verbum Dei! - hirdeti egyházunk bibliai kijelentés alapján. Ami annyit tesz, mint: Isten Igéjének hirdetése Isten Igéje, azaz a prédikáció formájában kifejtett és hirdetett ige, az tulajdonképpen Isten igéje, és nem emberi beszéd! És ez akkor is igaz, amikor emberileg nézve a kérdést, megállapíthatjuk, hogy sokszor gyarló módon történik Isten igéjének a hirdetése (ez a kijelentés nem mentség akar lenni a sok tartalmilag silány igehirdetésre nézve, sőt sokkal inkább a komoly felkészülés szükségességére figyelmeztet, Isten hirdetett igéjéről lévén szó). Ezért ne azt kezdjük boncolgatni, hogy emberi beszéd-e vagy sem az, amiről azt állítja Pál a Szentlélektől indíttatva, hogy Isten igéje, hanem lássuk meg az igének a hivőkben munkálkodó erejét, és legyünk az igének igaz követői, hívői, hogy így ereje munkálkodjék bennünk, Isten dicsőségére és testvéreink, illetve embertársaink, leendő hívők javára!

„Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája” mk9,35 - enélkül nincs út a másik ember felé - s ha nincs út a másik ember felé, akkor Isten felé sincsen

Isten - szeretet - út

szeretet - kétsávú út
mindkettő járható
egyik sincs lezárva
mindkettőn járni kell

mindkettő életre vezet - élet - Isten

mindkettőn járni kell
egyik sincs lezárva
mindkettő járható
kétsávú út - szeretet

Isten - szeretet - út


nem kell
mást tenned
járj csak
szeretetben

oda - vissza

szeretetben
járj csak
mást tenned
nem kell

Legyetek irgalmasok, mint ahogyan Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek, és nem ítéltettek, ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok, bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Lk. 6,36-37
Ernst Lange mondta: „Prédikálni annyit tesz, mint a hallgatóval elbeszélgetni az életéről”. Mai ige alapján pedig inkább így mondanám: „Prédikálni annyit tesz, mint: te és én, igehirdető szolgák, igét hallgató gyülekezet tanuljunk meg Atyánkhoz viszonyítani akaratunkat, életünket, cselekedeteinket, nem ítélkezni, nem kárhoztatni, hanem megbocsátani, hogy ezt követően képesek legyünk a másik ember iránt irgalmasságot gyakorolni”. Mert így fogunk tudni eredményesen prédikálni az irgalmasságról! Mert erre szólít fel mai ige: gyakorlatban és nem csak szavakban megbizonyított irgalmasságot kell cselekedni!
Továbbá ahelyett, hogy elkezdenénk kritikusan ítélkezni mások fölött, jó volna inkább önmagunk előtt tisztázni az ítélkezés, kárhoztatás, illetve megbocsátás és irgalmasság kérdéseit – mint egymással összefüggő emberi tulajdonságokat. Jézus mai tanítványai, azaz mi is mindnyájan legalább annyi rossz tulajdonsággal bírunk, legalább annyi ítéletet mondunk ki egymásra, legalább annyiszor nem cselekszünk irgalmasságot egymás iránt, mint a tizenkét tanítvány. Ezért gyakran nem egyszerű elviselnünk egymást, és tegyük hozzá, ezért gyakran borzasztóan nehéz elviselni minket is. De amikor egymás elviselése, egymás terhének elhordozása még az átlagosnál is nagyobb önfegyelmet és erőt kíván tőlünk, jusson eszünkbe, hogy Jézussal és az Úristennel együtt lennünk csak úgy lehet, ha az övéivel, Péterrel, Jánossal, Jakabbal, a szomszédjainkkal, haragosainkkal és az elviselhetetlennek tűnő emberekkel is együtt vagyunk.
Jézus kész segítségünkre lenni, hogy akkor, amikor kell, meg tudjunk bocsátani egymásnak, hogy jóban és rosszban el tudjuk egymást viselni, és hogy az ítélkezés könnyebbik útja helyett válasszuk a megbocsátás, és irgalmasság útját.
Nem állítom, hogy nincsen jó, jobb vagy még jobb, vagy rossz, rosszabb és még rosszabb ember. A mi kategóriáink és érzéseink alapján igenis teszünk ilyen különbségeket. De tapasztalatból tudom, hogy nekünk is könnyebb lesz nem ítélkezni önkényesen egymás fölött, akkor, ha ahhoz az Istenhez igazodunk és tőle tanulunk irgalmasságot, aki emberré lett, hogy egy asztalhoz telepedjen és irgalommal forduljon a társadalom kirekesztettjeihez, a betegekhez, a prostituáltakhoz, egyszóval azokhoz, akik fölött könnyen ítéletet mondunk.

Prédikálni annyit tesz, mint a hallgatóval elbeszélgetni az életéről – itt és most!
Jézus Krisztus annak idején odament azokhoz az emberekhez, akik az ítélkezés könnyebbik útját választották, és elbeszélgetett velük az életükről. Ma is el akar beszélgetni velünk ugyanolyan személyesen, mint akkor tette, arról, hogy: -„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas". "Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik".

Assisi Szent Ferenc imája:
Áldjon, Uram téged minden ember, ki szerelmedért másnak megbocsát, és aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel, mert tőled nyernek majd, Felséges, koronát. Ámen.

Örvendj, egész föld, az Istennek! zsolt 66,1 - De hogyan, Uram? -

Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. 2kor5,17

- Mit is jelent ez tulajdonképpen? -

Ma végre megértettem két -látszólag nagyon könnyűnek és érthetőnek mondható- dolgot. Hogyan lehet úgy igazából örvendezni az Istennek, és mit jelent kézzelfoghatóan az, hogy aki Krisztusban van, az új teremtés. Mintha hallom az önigazult, kérkedő környezetembelieket (adj Isten, ne legyen ilyen!), olvasókat: nahát ennyit nem tudni! Nos ha ti tudtátok és tudjátok, akkor miért nem tapasztaltam, tapasztalom környezetemben, keresztyén világunkban, a Krisztusban újonnan megszületettek örvendezését?

Sokáig nem értettem -mert nem adatott onnan fentről, hogy értsem-, hogy a cselekvés szintjén mi is az, hogy valaki, aki Krisztusban van, az új teremtés. És mi az, hogy örvendezni az Istennek. Hogy kell ezt csinálni? Lehet-e egyáltalán? (Pedig egy ideje hitrejutottként határozom meg magamat!)

A két ige csodálatosan kiegészíti egymást! Ha valaki Krisztusban van, az először is: új teremtés, és másodszor: képes örvendezni. És csak az képes örvendezni(!), aki új teremtés Krisztusban! Ma megértettem valamit, s még tart majd egy ideig, míg teljességre jut bennem az ismeret. Növekedjetek -mondja az ige Péter levelében, 2pét3,18- kegyelemben és az Úr Jézus ismeretében. Hát én ma növekedtem! Hála Istennek! Növekedtem kegyelemben és ismeretben egyaránt, mert pro primo: megértettem teljesebben, más vonatkozásban is, hogy mi az, hogy valaki új teremtés Krisztusban, -és azt, hogy mit tesz (!) az új teremtés- és pro secundo: megértettem , hogy csak az új teremtés képes Istennek és Istenben örvendezni! Mert a másikat ez egyrészt nem érdekli és másrészt nem tud, vagy erőltetett s nem igazi!

Uram, segíts ezután őszintén örvendezni Teneked és Tebenned, hogy a Krisztusban nyert új teremtés mivoltom ne legyen csak máz és visszataszító kérkedés, nevedre gyalázatot hozó emberi erőlködés!

Nem minden, aki ezt mondja nekem ama napon: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. mt 7,21
És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők. mt 7,23

Nem az a fontos, hogy ismered-e az Úr Jézust, hanem az, hogy Ő ismer-e téged?!

Jézus bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik: "Meg van írva: És az én házam imádság háza legyen". lk 19,45

Az árus alkudozni szokott.

Míg az élet különféle árusai urallják életedet, szívedet, mindig alkudozni fogsz az Úrral. És sosem lesz imádságnak háza (az imádság háza, a templom egyik jelentése sok többi mellett: Istennel való találkozás, közösség helye) életed, szíved.

Sosem találkozol Istennel alkudozó szívvel!

Sosem lesz közösséged Istennel alkudozó szívvel!

Sosem leszel a Szentlélek temploma alkudozó szívvel!

Két Úrnak szolgálni nem lehet, mert vagy az egyiket gyűlölöd és a másikat szereted, vagy az egyikhez ragaszkodsz, és a másikat megveted.

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt!

Fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké. fil 2,9-10

Krisztus-himnusz hangzik itt Pál apostol ajkáról. Pál apostol a megdicsőült Úrral való találkozást követően szól így, tesz így bizonyságot Krisztus pantokrátor (mindenható) voltáról. Találkoztál-e már a Megdicsőült Úrral? Mert csak akkor tudsz majd így szólni Krisztus mindenhatóságáról! Mert Krisztus-himnusz kell hangozzék valamennyi Krisztussal találkozott ajkáról. Ezen mérjed le Krisztushoz tartozásodat ezen a mai napon! Mennyire szól arról életed, hogy találkoztál vele s Ő életed Ura? Mennyire egyedül Krisztusról szól életed? Szívedben is femagasztalta Őt az Isten? Hagyod Őt felmagasztaltatni szívedben, életedben? Az Ő neve a legnagyobb név szívedben? Meghajolsz-e előtte? Vagy csak úgy időnként s akkor is az élet diktálta kényszerből?
Csodálatos mindaz, amiről itt szól Pál apostol. Csodálatos volna ha ez, a te Krisztus himnuszod is volna, amit mindennapi életed is alátámaszt.
Mert Krisztus Úr mindenektől függetlenül! Akár akarod, akár nem, akár veszel róla tudomást, akár nem, Ő Úr mennyen és földön, Ő Úr a világmindenségben!
De mindenekfölött Úr akar lenni életedben! Hisz ezért jött és öltött magára emberi természetet az Isten.

Isten nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket, bőven adott nektek eledelt és szívbeli örömet. apcsel 14,17

Isten nem az emberi "do ut des", az "adok hogy adj" elv szerint működik. Istent minden cselekedetében igazságossága és szeretete irányítják. Ugyanakkor Isten szuverén módon cselekszik, önmagáért sokszor (értsd: dicsősége és igazságossága ezt diktálják!), de teremtményeiért jóval többször. Isten ad, és teszi ezt egyszerűen azért, mert Istenünk, Teremtőnk, aki kedvét leli abban, hogy teremtményeinek gondját viselje.

A mai ige azonban beszél itt többről is. Tudniillik arról, hogy Isten ad azért is, hogy bizonyságát adja önmagának, mint minden áldás Forrásának, hogy ezzel egyidőben bizonyságát adja önmagának mint olyannnak, akihez meg kell térniük a pogányoknak. Éppen ezért érdekes, hogy ezt az igét Pál apostol olyan pogányoknak mondja, akiknek egyrészt bemutatja Istent mint minden áldás Forrását, és akiknek az emberiséghez szóló evangéliumát hirdeti másrészt, éppen az Isten dicsőségét szolgáló csodatétel által. És ez az Isten az, aki hagyta a pogányokat a maguk istentelen (ez itt fosztóképzővel ellátott főnév azaz Isten nélküli!) útján haladni mondja Pál, de menetközben -a pogányoknak nyújtott mankó gyanánt- bizonyságát adja önmagának mint egyedüli Istennek, mindazáltal, amit cselekszik: jótevőjük, a mennyből esőt ad és termést hozó időket, bőven ad eledelt és szívbéli örömet. De egy bizonyos céllal teszi ezt a gondviselésen túlmenően. Erről szól az ige. Hogy önmagának bizonyságát adja!

És ezt teszi ma is ! Hagyja ugyan a világot a maga medrében, a pusztulás felé haladni, de kétezer év óta szüntelenül adja a Krisztusában megjelentetett bizonyságát szeretetének, akaratának, igazságosságának, dicsőségének, üdvtervének.

Ezt csak észre kell vennie, meg kell értenie és el kell hinnie a 21.század, Istentől nagy léptekben elszakadó emberének. És ennek tudatában megtérnie ehhez az Istenhez az örökéletre, vagy továbbélni istentelenül a kárhozatra.

Íme itt áll előttünk -áthallással- az igében a 21. század Istenhez megtért teológusnak, Isten szolgájának a feladata! Isten országába elhívni mindazokat, akik a diabolosztól félrevezérelve (szétvető, szétdobáló) napról napra inkább csak az eltávolódást választják.

Pál apostol is ezt tette, amikor a pogányokhoz vitte az evangéliumot, nekünk is ezt kell tennünk. Egyedül Krisztusról tudni a mai pogányok között, mégpedig mint megfeszítettről. És a Benne rejlő életet hirdetni rendületlenül!

Amikor meghallották, hogy az Úr gondjaiba vette Izráel fiait, és hogy meglátta nyomorúságukat, meghajoltak, és leborultak. 2móz 4,31b

"veni - vidi - vici"
jöttem és láttam - láttam és meggyőződtem - meggyőződtem és győztem

Ez volt a sorrend a választott nép történetében. Megtapasztalni és győztesen leborulni. Dehát van ilyen, hogy a győztesek leborulnak? Igen, az igazi győztesek leborulnak. A választott népre nagy hatással volt Isten könyörületessége. Istent, a maga könyörületességében megtapasztalták, és meglátták Őt tettei dicsőségében. És e látás győztesekké tett őket, és e látás önként történő, Istent dicsőitő leborulásra késztette őket. Ez történt akkor!
Napjainkban és 2000 év óta minden percben megtapasztalható Isten, a maga valóságában, a maga könyörületességében, a keresztben, tetteiben, és ez nem egyszerű meghajlásra és leborulásra, hanem mindennapi imádatra kellene minket ösztönözzen.
És mégsem ez tapasztalható keresztyén egyházunkban, keresztyén kultúránkban, világunkban. Hol a gond? Nem történt volna meg az igazi találkozás a Teremtő, Megváltó, és Megszentelő Istennel? Ha megtörtént félbeszakadt a kapcsolat és ez magával hozta azt, hogy nem szavazunk neki és tetteinek elég bizalmat?

Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról. lk 1,54
Isten Izráelt, választott népét örökkévaló szeretettel szerette, felkarolta, segítette abban, hogy hálaadó és emlékező néppé váljék. Isten segítette választott népét, hogy a szeretetére válaszóló néppé váljék.
Isten kész felkarolni! Krisztusban Isten választott, újszövetségi, Fia vérén megváltott népe lettünk mi is. Akiket úgyszintén örökkévaló szeretettel szeretett és ezért az idők végén Fiát küldte el értünk. Kész rajtunk is segíteni újra meg újra. Imádkozzunk egy ilyen felkaroló alkalomért, kérjük segítségét, hogy megemlékezhessünk velünk közölt irgalmasságáról, könyörületességéről, és ennek folytán Őbenne örvendező életet élhessünk mi is, mai megváltott keresztyének, Krisztus követők, Benne bízók, Őt visszavárók.

Jézusra várni

Egy cipészmester azt álmodta, hogy a következő napon Jézus fog a háza előtt elhaladni. Boldogan ébredt föl. Bizonyos volt, hogy álma teljesül és megláthatja az Urat. Felkelt és rendet teremtett műhelyében. Magára öltötte ünnepi ruháját és így várt az Úr eljövetelére. Hogy jobban kilásson az utcára, az ablak elé helyezte a széket és miközben dolgozott, minden járókelőt alaposan szemügyre vett. Jöttek- mentek az emberek, de az Úr Jézus csak nem akart megjelenni. Most éppen egy szegény asszony ment el az ablak előtt gyermekeivel. A szegénység és a nélkülözés szinte az arcukra volt írva. A cipészmester megsajnálta őket. A cipészmester megsajnálta őket és behívta házába. A szegény asszonyt könnyekig meghatotta a cipészmester jósága. Elmesélte nyomorúságukat és a kilátástalan jövőt. Elhatározta épp ezért, hogy gyermekeivel együtt beleöli magát a folyóba. Akkor legalább vége lesz minden nyomorúságnak.-Ne tedd ezt jó asszony, vigasztalta a cipészmester. –Emlékezz csak arra, hogy milyen szegény volt Jézusunk is, mikor a földön járt! Nem hagy el téged sem, csak bízzál benne! Minél nagyobb a baj, annál közelebb van hozzánk! Most pedig üljetek le és egyetek. Így segített rajtuk a jószívű cipészmester.Alighogy a szegény asszony elment, egy hólapátoló ember ment el az ablak előtt. Látszott rajta, hogy nagyon fázik. A cipészmester megsajnálta és behívta műhelyébe. Meleg teával kínálta. Hamarosan egy koldus vetődött arra és a cipészmester őt is behívta. Csak Jézus nem jött. Közben beesteledett és a cipészmester még mindig ott állt az ablak előtt Jézusra várva. Ekkor csalódottan elfordult az ablaktól és elhatározta hogy lefekszik. Előbb azonban szokásához híven elővette a Szentírást és találomra kinyitotta. Tekintete megakadt ezen a mondaton: „Amit egynek testvéreim közül tesztek, nekem tettétek…”Ebben a pillanatban melegség és világosság járta át a cipészmester lelkét. Egyszerre megértette, hogy a mai napon háromszor is találkozott Krisztussal és háromszor is köszönthette lakásában.
(netről)

Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet! zsolt 119,5

A zsoltáros itt felsóhajt. Hányszor sóhajtunk fel mi is ilyen szavakat szólva! A sóhajtozást azonban hadd váltsa fel Jézusunk szavai: "Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!". Mert egyedül Őbenne, és egyedül a Benne megnyugvó lélek képes állhatatosan járni az Ő útján, megtartani rendelkezéseit! És így a reménylett dolog, amiért felsóhajtunk valósággá lehet életünkben.
Ezért Teilhard de Chardin-nel együtt mondjuk : "Milyen jó, hogy rábízhatjuk kezünket arra a Kézre, amely megtörte és életre keltette a Kenyeret, amely megáldotta és megsimogatta a gyerekeket, s amelyet szegek vertek át.
Ráhagyatkozni arra a Kézre, amely olyan, mint a mienk, de amelynek tetszőleges döntését csupa jóság vezérli, s folyton csak szorosabban köt le minket önmaga számára.
Átadni magunkat annak a puha és hatalmas erejű Kéznek, mely lehat a lélek velejéig, amely formál és teremt, s amelyen át oly végtelen szeretet árad."

Ezt mondja az Úr: Ha mustot találnak a szőlőfürtben, ezt mondják: Ne pusztítsd el, mert áldás van benne! Ugyanígy bánok majd szolgáimmal is: nem pusztítom el valamennyit. ézs 65,8

Vannak igék, amelyeket magyarázni kell, és vannak igék, amelyekkel annyira egyértelműen szól hozzánk az Úr, hogy további magyarázatra nem szorulnak. Egyszerűen csak imádkozni lehet -és kell- szavaikkal, a bennük rejlő figyelmeztetéseket életünkre alkalmazva. Ez a mai ige egy ilyen ige.

Egy, a teológián tartott áhítatra készülve, a jer 2,35 kapcsán megfogalmazódott bennem a Szentlélek által egy ima: add Uram, hogy sosem mondjam veled szemben azt, hogy ártatlan vagyok, illetve azt, hogy nem vétkeztem. Ehhez a magamnak, végülis Istentől jövő áldásként kívánt két dologhoz, ma hozzáadok egy harmadikat (így építi az Úr az övéit, áldott legyen ezért az Ő szent neve): azt kívánom magamnak, hogy egykor, amikor Megváltó Uram előtt állok, ne mondja rám, hogy haszontalan és rest szolgája voltam, és ezért pusztulásra ítél. Mert adott esetben (az adott esetet nem nehéz ugye kitalálni: restség esetén, gyümölcstelenség esetén!) ezt is mondhatja! Az Urat szolgálók közül nem pusztítja el valamennyit, ezt ígéri Urunk. Azonban van itt egy feltétel: ha áldás találtatik bennük. Ha áldás találtatik! Ó, add Uram, hogy áldás legyek, a bennem lakozó Szentlelked által! Áldás tetsvéreim számára, áldás gyülekezetem számára, családom számára, áldás a világ számára, a Te áldásod mindenki számára. És a Te szent edényed életem végéig!

Krisztus mondja: Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. jn 15,1-2

Köszönöm Úr Jézus, életem Ura, igazi szőlőtő, hogy ezt is ígéred nekünk, követőidnek, benned állóknak. Köszönöm, hogy tebenned és teáltalad gyümölcsöt teremhetünk. Köszönöm, mennyei Atyám, hogy gyümölcstermő gyermekeidet, több gyümölcstermés céljával megtisztítod. Add, hogy ezt, a minket és megváltott életünket előbbre segítő tisztítási műveletnek alávessük magunkat alázattal, szent neved dicsőségére, önmagunk és mások épülésére.

A két farkas

Egy idős cseroki indián az életről mesélt az unokájának. "Küzdelem zajlik a bensőmben" - mondta a fiúnak. "Rettentő harc ez, két farkas vívja egymással. Az egyik gonosz: ő a harag, irigység, bánat, mohóság, arrogancia, önsajnálat, bűntudat, sértődöttség, kisebbrendűség, hazugságok, önteltség, felsőbbrendűség és ego. A másik jó: ő az öröm, béke, szeretet, remény, derűs nyugalom, alázat, kedvesség, jóakarat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és hit. Ugyanez a harc benned is zajlik és mindenki másban is."

Az unoka elgondolkozott egy percre, majd megkérdezte a nagyapját: "Melyik farkas fog győzni?"

"Amelyiket táplálod. "- válaszolta az idős indián.

(netről)

I can only imagine
what it will be like
when I walk by your side
I can only imagine
what my eyes will see
when your face is before me
I can only imagine

I can only imagine
surrounded by your glory
what will my heart feel
will I dance for you Jesus
or in awe of You be still
will I stand in your presence
to my knees will I fall
will I sing hallelujah
will I be able to speak at all

I can only imagine
when that day comes
when I find myself
standing in the Son
I can only imagine
when all I will do
is forever, forever worship You
I can only imagine
(MercyMe)

Üzenet egyszerű-, anyakönyvezett-, átlag-, megtért-, hitrejutott-, hitvalló keresztyéneknek, azaz Krisztus követőknek, és önmagamnak!

Hiábavaló dolog szavakkal cselekedni!
Mennyi szépet, nemeset lehet megfogalmazni, mondani, szólni, mennyit és mennyit szavakban.
Elgondolkoztam ma azon, hogy hiábavaló a szó (és akár a csupán szóban megvallott hit is), ha minden a szavak szintjén marad, ha tett, cselekedet nem követi a szót.
A megtérés, hitrejutás fokmérője a szeretet, a cselekedetekben megbizonyított szeretet!
Szó és tett! Mindkét szóval fordítják egyébként a logosz szót János evangéliumában.
Mindkettőt jelenti egyszerre, a kettőt kéz a kezben.
Az Ige, a szó testté lett mondja János.
Az Ige, a tett testté lett mondja János.
És így teljes az Ige.
Gyenge a keresztyének szolgálata mert csak szó van és a tett hiányzik – derék szónokok, Jézus tett is, plántált és írtott, keresztre ment!
Gyenge a keresztyének szolgálata mert csak tett van s szó nincs – derék munkásemberek, Jézus evangéliumot is hirdetett!
Summa summarum egyik a másik nélkül semmit sem ér! Az már nem az Ige!
Akit ugyebar ezen a földön nagykövetekként képviseli kellene!
Akit ugyebar ezen a földön nagykövetekként hirdetni kellene!
De mintha nem mernek a mai keresztyének krisztusi hatalommal cselekedni.
Pedig Őbenne minden megadatott: erő és hatalom.
Szónak ereje és tettnek ereje egyaránt!
Csak mintha nem hinné a mai keresztyén, hogy tényleg adatott az erő s a hatalom – a szó és a tett parancsa!
Ha pedig hiszi, akkor hol a gond? A hit cselekedetek nélkül halott!
Puszta "egyházi, papi, meg miegyéb" szolgálatot végeznek manapság a keresztyének, de vagy csak szóval, vagy csak tettel.
Mert a mai keresztyének szemléletében:
a szó egyenlő igehirdetéssel (önmagunk különféleképpen történő hirdetéséről nem is szólva),
a tett pedig egyenlő az épületek felhúzásával (önmagunk különféleképpen történő építéséről nem is szólva)!
S a kettő együtt, ami embereket Istenhez vonzana erővel és hatalommal, az hol van?
Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. mt 24,12–13

Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak. ézs 5,21

Jaj mennyire csak a saját fájdalmaink fájdalmak, s mennyire nem szeretjük és nem törődünk azzal, ami Istenek fáj. A Mindenhatónak, az ég és föld, a mindenség alkotójának, íme fáj az, hogy a teremtmény önmagában keresi és látja a bölcsességet, sőt veleszületett adottságként kezeli. Ez Istennek az egyik, népéhez intézett jaj-szava. Sokszor jajgat az Isten, és népe mit sem törődik vele. Sokszor aggódik az Isten miattunk, s mi ugyan annyiszor nem gondolunk vele. Isten, aki nekünk azt üzeni, hogy ne aggodalmaskodjunk életünk felől, ő maga aggodalmaskodik életünk felől. Hisz ezért küldte a Fiát is e világba. Mert szerette. Mert nem akarja vesztét. Mert jajgat miatta.

Isten jajgat! S népe süket a fájdalmára.

Jajgat az Isten, mert fáj neki, ha Őhelyette önmagunkat istenítjük.

Önistenítésünk az ige szerint kettős vonatkozású.

Elősször is jajgat az Isten, mert fáj neki, ha bölcseknek képzeljük magunkat, és bölcsességünkre támaszkodunk. A bölcsesség nem önmagában a bölcsességben van, még csak nem is velünk született kiváltság. Rajtunk, hatalmunkon kívül álló, és kérés esetén Istentől kapott ajándék. Így érthető, hogy Salamon miért Istentől kérte a bölcsességet, miért Istenhez könyörgött értelmes szívért (1kir3,9). És tetszett az Úrnak, hogy Salamon ilyet kért, olvassuk a következő versben. A Példabeszédekben (9,10/jób28,27) arról olvasunk, hogy a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.

Másodszor jajgat az Isten, mert fáj neki, ha okosnak tartjuk magunkat. Mert az eszesség nem önmagában az eszességben van, nem is egyszerűen velünk született tehetség, hanem a Szentnek az ismerete az eszesség, írja a Szentírás ugyancsak a már említett helyen a példabeszédekben.

Jajgat az Isten, mert olyat akar és keres az ember, ami nincs a hatalmában, és amiről úgy tesz, mintha mégis úr volna fölötte. És Istent kizárja az egyenletből.

Hát hogyne jajgatna az Isten, ha az ember az élet helyett, a halált választja!

A halált, ami nem más ebben az esetben mint az, hogy az ember, az Istentől jövő bölcsesség és eszesség helyett a saját, halálba juttató bölcsességét, eszességét hangoztatja. (Nézz körül a világban és lásd meg mit képes teremni az emberi bölcsesség és eszesség! Az emberi bölcsesség és eszesség legjobb és legnemesebbnek látszó terméke is a háborút, halált, és a kapzsiságot szolgálja!)

Annyira úr az ember a Bölcsesség és az Eszesség fölött, amennyiben úr a Halál fölött.

Krisztusban van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. kol 2,3

Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. zsolt 62,6.

Annyira megörültem ennek az igének ma reggel, amikor az útmutatót olvasva igével kezdtem a napot. Igét úgy olvasok, hogy közben hagyom, hogy az ige átjárja elmémet, szívemet, akaratomat, és az olvasást követően engedem, hogy meghatározó legyen az adott ige egész életemre nézve. Sőt, az ige mindig lelket erősítő gyógyszerként hat rám. Ebben az esetben eljutottam odáig, hogy ez az ige valóságos, manapság oly gyaran reklámozott csodaszerként hatott rám, Isten biótermékeként, Atyám egyetlen megoldásaként ragyogott fel előttem. És hagyom, hogy újra az legyen: Isten gyógyszere mai napra, Isten biztatása, az Úr hozzám lehajló szerető, simogató segítőjobbja.

Ma reggel újra megtapasztaltam azt a sokszor felfedezett szentírási igazságot: az egyetlen megoldás mindenre valójában Isten. Mert elkábíthatjuk testünket és értelmünet a világ kínálta ezer meg ezer gyógyszerével, csodaként emlegetett megoldásával és lehetőségével, de az igazi gyógyszer utáni vágy, az igazi megnyugvás, megoldás utáni és kiolthatatlannak tűnő szomj megmarad. Csodálatos biztatást, megnyugvást kaptam ez igén keresztül az Úrtól, szerető mennyei Édesatyámtól, aki nemcsak mai napomat üdítette fel, hanem hátralevő földi életemet is.

Tapasztalom a mindennapokban és vallom: úgy igazán csak Istennél csendesül el lelkem, csak Őbenne, a Feltámadottban, a Megdicsőültben, a Szentlelkével engem segítő Úrban találok megnyugvásra. Annyira kell nekünk a csend, a kiegyensúlyozottság. Ez igét olvasva rádöbbentem arra, hogy akik erre vágynak és nem találnak rá, azok rossz helyen keresik. Mert úgy igazán csak Istennél, az ő jelenlétében, közösségében, lehet elcsendesedni. És ugyancsak itt lehet reménység tartályunkat újratölteni. Almát almafáról, körtét körtefáról, reménységet Reménység Forrásából lehet csak kapni.

Elcsendesedés és reménység együtt jár kéz a kézben. Mert csak az az ember tud reménykedni, aki valamibe, Valakibe megnyugszik, elcsendesedik. "Nyugtalan a mi lelkünk, amig tebenned meg nem nyugszik", mondja Augustinus. Nagy igazságot fogalmazott meg Istennek ez az oly sokmindent megtapasztalt gyermeke. Mert csak az az ember tud igazán reménykedni, aki élete viharában Istenre támaszkodik, nála és jelenlétében elcsendesedik, megnyugszik.

Rejts most el a szárnyad alá,

erős kézzel takarj be engem,

Tenger tombol, zúg, süvít a szél,

Te emelsz fel a vihar fölé.

Uralkodsz hullámok habjain,

szívem nem fél, Benned remél.

Csak Istenben bízz én lelkem,

Mert Ő él, s nagyobb mindennél.

Jézus Krisztus mondja: Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek!

Életet, kiteljesedett, bőségben dúskáló életet szeretne valamennyi teremtmény.
És íme ez lehetséges!
Az ige azonban beszél itt valakiről, egyetlen valakiről, aki által ez lehetséges, akinél ez megtalálható, és akiben ezt meg is lehet élni.
Az Ige maga szól itt, és önkijelentésében önmagáról szól, jövetele céljáról.
Az Ige maga szól itt, és önkijelentésében önmagára utal, mint az élet, sőt a bőségben eltölthető élet egyetlen, kizárolagos közvetítőjére, garanciájára.
Íme lehetséges!

Minden lehetséges annak, aki hisz!
Minden lehetséges annak, aki Őt befogadja!

A szomorú mindebben azonban az, hogy kell az élet, a bőségben eltöltendő élet, az örök élet, de mindezt a követésére és életszentségre felszólító Úr Jézus nélkül.
Pedig az ige így szól: Én azért jöttem! S itt Jézus szól! Önmagáról!
Ő, Jézus, azért jött, hogy életed, örök életed legyen, s erre nézve garancia legyen!
Sőt bővölkedő életet kínál!
Fogadd el Őt magát s benne és vele együtt mindent: életet, bőségben eltölthető életet, örök életet!

"Amikor azonban eljött az idő teljessége, elküldte Isten az ő Fiát." gal 4,4

Egyszer egy ember elindult találkozni Istennel.
Csak úgy, és csak azért, mert ő úgy döntött, hogy ezt megteszi.
És a találkozás útján haladva egyre előbbre, menetközben annyira beleélte magát a talalkozás mikéntjébe, és az Isten személyének milyenségébe, hogy a végén már nem is magával a találkozással és Istennel foglalkozott, hanem az ezekről nagyon jól felállított, körbegondolt eszméjével. Sőt, az út végén már nem is magával Istennel találkozott, hanem a róla felállított, nagyon alaposan körbedédelgetett elképzelésével.
S leragadt annál.

Ember, teremtmény önmagától ennyire képes.
Istennel való találkozás útja nem embertől Isten felé tart, hanem Istentől ember felé! És ha az ember erre az útra és benne Istenre rátalált, erre az útra ráállva Istenhez juthat!

"Azért tehát nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené." róm 9,16

Köszönjük könyörületességed!
Kérünk, Urunk, maradj továbbra is könyörületes teremtményeid iránt!

Jézus mondta: "Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol." lk11,23

Hát én mondom nektek: nem semmi ez a Jézus. Ennyire megmondani a frankót. S ekkora hatalommal, józansággal és magabiztosággal szólni Önmagáról, Vele való kapcsolatról, és a Nélküle történő értelmetlen tékozlásról.
Csak Isten tehet ilyet.
És Ő, az Isten, megteszi!
Vagy - vagy, harmadik lehetőség nincs, s a kettő közül is egyet választani kell! Vagy Vele, vagy Ellene.
Vagy vele együtt gyűjteni az örök életre, vagy nélküle tékozolni, pazarolni - időt, energiát, egyszóval magát az életet - és így az életet értelmetlenné tenni.
Mert mi is az értelmes dolog a Jézus szemszögéből nézve a dolgokat? Mikor is nyer értelmet az emberi élet Jézus szemléletében? Ebben a kijelentésében Jézus elmondja.
Meghallottad?

Nem semmi ez a Jézus. Isten ő, és isteni lehetőség egyben. Lehetőség, amely mindenünk átértékelésére szólít fel: időt, energiát, élet egészét!
Életem, életed, életünk átértékelésére, átrendezésére szólít fel!
Hogy az értelmetlen és halálos tékozlásnak vége legyen, s az Élet kezdetét vehesse!
Már itt, már most!
Hallod-e ítéletet hirdető, de ugyanakkor életet felajánló szelíd hangját?
Ő szólt most hozzád, az Élet Ura!

veni vidi vici

jöttem
és láttam
láttam
és meggyőződtem
meggyőződtem
és győztem

cum Deo pro patria aeterna

akár felkészültél rá
akár nem

az élet igazából

semmit sem ad

adni igazán
felkészülés nélkül
csak Isten ad

Ő pedig mindent megad
annak aki kér
annak aki keres
annak aki elfogadja

világok határán
világok találkozási pontján
értünk meg dolgokat

ismerd meg önmagad

élet lényegét
halál miértjét
egyedül Nála

mindent máshol
életet halált
csak Őnála

életet
csak Őérte
csak Őáltala
csak Őbenne

ismerd meg Őt

tékozló fiúk elindulnak
messzire
ahol senki nem ismeri őket

menni menni
csak menni
minél messzibb
ahol lehet tékozolni
és nem zavar
lelkiismeretünk

menni menni
csak menni
minél messzibb
más világba
ahol már lelkünkre
sem ismerünk rá

lelkünk idegenbe
semmi közünk hozzá

cum Deo
pro patria aeterna

Krisztus országának
hivatalos nyelvét
tanulni kell

Krisztus országának

hivatalos nyelve

a Szeretet

nyelvtanár maga az Úr
tananyag a Biblia
tantárgy neve
Szeretet

ég és föld között
föld és menny között
járunk
mígnem megérkezünk
itt áhított
ott megkapott
örök hajlékba
örök közösségbe
itt áhított
ott megkapott
új világba
itt megkapott
ott kiteljesedett
új életbe

üzen a föld
halált

üzen a menny
életet

üzenet-fogadásra
sorakozz
egyszer
mindenkorra

lelki reinkarnáció nincs

Kereszt
csodák csodája
Kereszt
Élet csodája
Kereszt
Isten csodája
értem

élek többé nem én
él bennem a Krisztus

life offers only one opportunity
if you do not accept it
it is gone forever

God offers many opportunities
but not infinitely
pray for one
accept one
forever

megtértem
tehát vagyok
újjászülettem
tehát vagyok
megszentelődés útján járok
tehát vagyok
Krisztus él bennem
tehát vagyok
Krisztusban élek
tehát vagyok

Élet Királya
kereszten függ
elvégeztetett

Örökélet Ura
poklot győzve
él

élet Megváltója
lélek Megmentője
él
ujjong ég
ujjong föld

szeresd Jézust
és tégy amit akarsz
szeresd Jézust
és tenni fogod amit akar

életed lesz
teljes
amit akarsz
amit akar

örökéleted lesz
amit akarsz
amit akar

a megtérés
és az újjászületés
fokmérője
a szeretet

szeretetre vágysz
engedj Neki
hadd szeressen

megelőző Szeretetre
mondj igent

üdvösségre vágysz
engedj Neki
hadd üdvözítsen

szabad akaratod
érvényesítsd

állandó busy-t
jelzel Neki
s Ő visszajelez
állandó available-t

egyenlők lesztek
úgy 2. félidőig
végül győz
az Elérhető
a Szabadító

csak panaszkodsz
nem érted Őt
nem találod Őt
nem hiszed Őt
legkisebb erőfeszítésed sem
hogy abbahagyd
hogy megértsd
hogy megkeresd
hogy megtaláld
a Keresőt
a Szeretőt

csak panaszkodj
ma még lehet
ma még szabad
de érzed
ez pokol
és tudod
ez kárhozat

halat és kenyeret kaptál
végül ráadást élet kenyeréből
mégis mérgezett fazékból
eszel jóllakásig

kereszt és közöny
minden ize halál
keresztyén közöny
minden ize pokol
bár lehetne purgatórium
the second chance
de nincs csak pokol
és menny
közöny nélkül
kereszt fejében

fénynek hatalmába kerülj

félelmed purgatóriumba űzd

hadd tisztuljon

nemes akarattá

válaszul a szeretetre

minek halnál meg
hisz meghalt már érted
csak el kell fogadnod
a hulló vércseppek elégiája
érted szól

meghalt a kereszten
legszívesebben lerántanád
hadd ne álljon ott érted
mert vére kötelez

mert mindaz
ami Istentől született
legyőzi a világot
és ez a győzedelem
Istenhez vezet