Fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké. fil 2,9-10

Krisztus-himnusz hangzik itt Pál apostol ajkáról. Pál apostol a megdicsőült Úrral való találkozást követően szól így, tesz így bizonyságot Krisztus pantokrátor (mindenható) voltáról. Találkoztál-e már a Megdicsőült Úrral? Mert csak akkor tudsz majd így szólni Krisztus mindenhatóságáról! Mert Krisztus-himnusz kell hangozzék valamennyi Krisztussal találkozott ajkáról. Ezen mérjed le Krisztushoz tartozásodat ezen a mai napon! Mennyire szól arról életed, hogy találkoztál vele s Ő életed Ura? Mennyire egyedül Krisztusról szól életed? Szívedben is femagasztalta Őt az Isten? Hagyod Őt felmagasztaltatni szívedben, életedben? Az Ő neve a legnagyobb név szívedben? Meghajolsz-e előtte? Vagy csak úgy időnként s akkor is az élet diktálta kényszerből?
Csodálatos mindaz, amiről itt szól Pál apostol. Csodálatos volna ha ez, a te Krisztus himnuszod is volna, amit mindennapi életed is alátámaszt.
Mert Krisztus Úr mindenektől függetlenül! Akár akarod, akár nem, akár veszel róla tudomást, akár nem, Ő Úr mennyen és földön, Ő Úr a világmindenségben!
De mindenekfölött Úr akar lenni életedben! Hisz ezért jött és öltött magára emberi természetet az Isten.

Isten nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket, bőven adott nektek eledelt és szívbeli örömet. apcsel 14,17

Isten nem az emberi "do ut des", az "adok hogy adj" elv szerint működik. Istent minden cselekedetében igazságossága és szeretete irányítják. Ugyanakkor Isten szuverén módon cselekszik, önmagáért sokszor (értsd: dicsősége és igazságossága ezt diktálják!), de teremtményeiért jóval többször. Isten ad, és teszi ezt egyszerűen azért, mert Istenünk, Teremtőnk, aki kedvét leli abban, hogy teremtményeinek gondját viselje.

A mai ige azonban beszél itt többről is. Tudniillik arról, hogy Isten ad azért is, hogy bizonyságát adja önmagának, mint minden áldás Forrásának, hogy ezzel egyidőben bizonyságát adja önmagának mint olyannnak, akihez meg kell térniük a pogányoknak. Éppen ezért érdekes, hogy ezt az igét Pál apostol olyan pogányoknak mondja, akiknek egyrészt bemutatja Istent mint minden áldás Forrását, és akiknek az emberiséghez szóló evangéliumát hirdeti másrészt, éppen az Isten dicsőségét szolgáló csodatétel által. És ez az Isten az, aki hagyta a pogányokat a maguk istentelen (ez itt fosztóképzővel ellátott főnév azaz Isten nélküli!) útján haladni mondja Pál, de menetközben -a pogányoknak nyújtott mankó gyanánt- bizonyságát adja önmagának mint egyedüli Istennek, mindazáltal, amit cselekszik: jótevőjük, a mennyből esőt ad és termést hozó időket, bőven ad eledelt és szívbéli örömet. De egy bizonyos céllal teszi ezt a gondviselésen túlmenően. Erről szól az ige. Hogy önmagának bizonyságát adja!

És ezt teszi ma is ! Hagyja ugyan a világot a maga medrében, a pusztulás felé haladni, de kétezer év óta szüntelenül adja a Krisztusában megjelentetett bizonyságát szeretetének, akaratának, igazságosságának, dicsőségének, üdvtervének.

Ezt csak észre kell vennie, meg kell értenie és el kell hinnie a 21.század, Istentől nagy léptekben elszakadó emberének. És ennek tudatában megtérnie ehhez az Istenhez az örökéletre, vagy továbbélni istentelenül a kárhozatra.

Íme itt áll előttünk -áthallással- az igében a 21. század Istenhez megtért teológusnak, Isten szolgájának a feladata! Isten országába elhívni mindazokat, akik a diabolosztól félrevezérelve (szétvető, szétdobáló) napról napra inkább csak az eltávolódást választják.

Pál apostol is ezt tette, amikor a pogányokhoz vitte az evangéliumot, nekünk is ezt kell tennünk. Egyedül Krisztusról tudni a mai pogányok között, mégpedig mint megfeszítettről. És a Benne rejlő életet hirdetni rendületlenül!

Amikor meghallották, hogy az Úr gondjaiba vette Izráel fiait, és hogy meglátta nyomorúságukat, meghajoltak, és leborultak. 2móz 4,31b

"veni - vidi - vici"
jöttem és láttam - láttam és meggyőződtem - meggyőződtem és győztem

Ez volt a sorrend a választott nép történetében. Megtapasztalni és győztesen leborulni. Dehát van ilyen, hogy a győztesek leborulnak? Igen, az igazi győztesek leborulnak. A választott népre nagy hatással volt Isten könyörületessége. Istent, a maga könyörületességében megtapasztalták, és meglátták Őt tettei dicsőségében. És e látás győztesekké tett őket, és e látás önként történő, Istent dicsőitő leborulásra késztette őket. Ez történt akkor!
Napjainkban és 2000 év óta minden percben megtapasztalható Isten, a maga valóságában, a maga könyörületességében, a keresztben, tetteiben, és ez nem egyszerű meghajlásra és leborulásra, hanem mindennapi imádatra kellene minket ösztönözzen.
És mégsem ez tapasztalható keresztyén egyházunkban, keresztyén kultúránkban, világunkban. Hol a gond? Nem történt volna meg az igazi találkozás a Teremtő, Megváltó, és Megszentelő Istennel? Ha megtörtént félbeszakadt a kapcsolat és ez magával hozta azt, hogy nem szavazunk neki és tetteinek elég bizalmat?

Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról. lk 1,54
Isten Izráelt, választott népét örökkévaló szeretettel szerette, felkarolta, segítette abban, hogy hálaadó és emlékező néppé váljék. Isten segítette választott népét, hogy a szeretetére válaszóló néppé váljék.
Isten kész felkarolni! Krisztusban Isten választott, újszövetségi, Fia vérén megváltott népe lettünk mi is. Akiket úgyszintén örökkévaló szeretettel szeretett és ezért az idők végén Fiát küldte el értünk. Kész rajtunk is segíteni újra meg újra. Imádkozzunk egy ilyen felkaroló alkalomért, kérjük segítségét, hogy megemlékezhessünk velünk közölt irgalmasságáról, könyörületességéről, és ennek folytán Őbenne örvendező életet élhessünk mi is, mai megváltott keresztyének, Krisztus követők, Benne bízók, Őt visszavárók.

Jézusra várni

Egy cipészmester azt álmodta, hogy a következő napon Jézus fog a háza előtt elhaladni. Boldogan ébredt föl. Bizonyos volt, hogy álma teljesül és megláthatja az Urat. Felkelt és rendet teremtett műhelyében. Magára öltötte ünnepi ruháját és így várt az Úr eljövetelére. Hogy jobban kilásson az utcára, az ablak elé helyezte a széket és miközben dolgozott, minden járókelőt alaposan szemügyre vett. Jöttek- mentek az emberek, de az Úr Jézus csak nem akart megjelenni. Most éppen egy szegény asszony ment el az ablak előtt gyermekeivel. A szegénység és a nélkülözés szinte az arcukra volt írva. A cipészmester megsajnálta őket. A cipészmester megsajnálta őket és behívta házába. A szegény asszonyt könnyekig meghatotta a cipészmester jósága. Elmesélte nyomorúságukat és a kilátástalan jövőt. Elhatározta épp ezért, hogy gyermekeivel együtt beleöli magát a folyóba. Akkor legalább vége lesz minden nyomorúságnak.-Ne tedd ezt jó asszony, vigasztalta a cipészmester. –Emlékezz csak arra, hogy milyen szegény volt Jézusunk is, mikor a földön járt! Nem hagy el téged sem, csak bízzál benne! Minél nagyobb a baj, annál közelebb van hozzánk! Most pedig üljetek le és egyetek. Így segített rajtuk a jószívű cipészmester.Alighogy a szegény asszony elment, egy hólapátoló ember ment el az ablak előtt. Látszott rajta, hogy nagyon fázik. A cipészmester megsajnálta és behívta műhelyébe. Meleg teával kínálta. Hamarosan egy koldus vetődött arra és a cipészmester őt is behívta. Csak Jézus nem jött. Közben beesteledett és a cipészmester még mindig ott állt az ablak előtt Jézusra várva. Ekkor csalódottan elfordult az ablaktól és elhatározta hogy lefekszik. Előbb azonban szokásához híven elővette a Szentírást és találomra kinyitotta. Tekintete megakadt ezen a mondaton: „Amit egynek testvéreim közül tesztek, nekem tettétek…”Ebben a pillanatban melegség és világosság járta át a cipészmester lelkét. Egyszerre megértette, hogy a mai napon háromszor is találkozott Krisztussal és háromszor is köszönthette lakásában.
(netről)

Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet! zsolt 119,5

A zsoltáros itt felsóhajt. Hányszor sóhajtunk fel mi is ilyen szavakat szólva! A sóhajtozást azonban hadd váltsa fel Jézusunk szavai: "Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!". Mert egyedül Őbenne, és egyedül a Benne megnyugvó lélek képes állhatatosan járni az Ő útján, megtartani rendelkezéseit! És így a reménylett dolog, amiért felsóhajtunk valósággá lehet életünkben.
Ezért Teilhard de Chardin-nel együtt mondjuk : "Milyen jó, hogy rábízhatjuk kezünket arra a Kézre, amely megtörte és életre keltette a Kenyeret, amely megáldotta és megsimogatta a gyerekeket, s amelyet szegek vertek át.
Ráhagyatkozni arra a Kézre, amely olyan, mint a mienk, de amelynek tetszőleges döntését csupa jóság vezérli, s folyton csak szorosabban köt le minket önmaga számára.
Átadni magunkat annak a puha és hatalmas erejű Kéznek, mely lehat a lélek velejéig, amely formál és teremt, s amelyen át oly végtelen szeretet árad."

Ezt mondja az Úr: Ha mustot találnak a szőlőfürtben, ezt mondják: Ne pusztítsd el, mert áldás van benne! Ugyanígy bánok majd szolgáimmal is: nem pusztítom el valamennyit. ézs 65,8

Vannak igék, amelyeket magyarázni kell, és vannak igék, amelyekkel annyira egyértelműen szól hozzánk az Úr, hogy további magyarázatra nem szorulnak. Egyszerűen csak imádkozni lehet -és kell- szavaikkal, a bennük rejlő figyelmeztetéseket életünkre alkalmazva. Ez a mai ige egy ilyen ige.

Egy, a teológián tartott áhítatra készülve, a jer 2,35 kapcsán megfogalmazódott bennem a Szentlélek által egy ima: add Uram, hogy sosem mondjam veled szemben azt, hogy ártatlan vagyok, illetve azt, hogy nem vétkeztem. Ehhez a magamnak, végülis Istentől jövő áldásként kívánt két dologhoz, ma hozzáadok egy harmadikat (így építi az Úr az övéit, áldott legyen ezért az Ő szent neve): azt kívánom magamnak, hogy egykor, amikor Megváltó Uram előtt állok, ne mondja rám, hogy haszontalan és rest szolgája voltam, és ezért pusztulásra ítél. Mert adott esetben (az adott esetet nem nehéz ugye kitalálni: restség esetén, gyümölcstelenség esetén!) ezt is mondhatja! Az Urat szolgálók közül nem pusztítja el valamennyit, ezt ígéri Urunk. Azonban van itt egy feltétel: ha áldás találtatik bennük. Ha áldás találtatik! Ó, add Uram, hogy áldás legyek, a bennem lakozó Szentlelked által! Áldás tetsvéreim számára, áldás gyülekezetem számára, családom számára, áldás a világ számára, a Te áldásod mindenki számára. És a Te szent edényed életem végéig!

Krisztus mondja: Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. jn 15,1-2

Köszönöm Úr Jézus, életem Ura, igazi szőlőtő, hogy ezt is ígéred nekünk, követőidnek, benned állóknak. Köszönöm, hogy tebenned és teáltalad gyümölcsöt teremhetünk. Köszönöm, mennyei Atyám, hogy gyümölcstermő gyermekeidet, több gyümölcstermés céljával megtisztítod. Add, hogy ezt, a minket és megváltott életünket előbbre segítő tisztítási műveletnek alávessük magunkat alázattal, szent neved dicsőségére, önmagunk és mások épülésére.

A két farkas

Egy idős cseroki indián az életről mesélt az unokájának. "Küzdelem zajlik a bensőmben" - mondta a fiúnak. "Rettentő harc ez, két farkas vívja egymással. Az egyik gonosz: ő a harag, irigység, bánat, mohóság, arrogancia, önsajnálat, bűntudat, sértődöttség, kisebbrendűség, hazugságok, önteltség, felsőbbrendűség és ego. A másik jó: ő az öröm, béke, szeretet, remény, derűs nyugalom, alázat, kedvesség, jóakarat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és hit. Ugyanez a harc benned is zajlik és mindenki másban is."

Az unoka elgondolkozott egy percre, majd megkérdezte a nagyapját: "Melyik farkas fog győzni?"

"Amelyiket táplálod. "- válaszolta az idős indián.

(netről)

I can only imagine
what it will be like
when I walk by your side
I can only imagine
what my eyes will see
when your face is before me
I can only imagine

I can only imagine
surrounded by your glory
what will my heart feel
will I dance for you Jesus
or in awe of You be still
will I stand in your presence
to my knees will I fall
will I sing hallelujah
will I be able to speak at all

I can only imagine
when that day comes
when I find myself
standing in the Son
I can only imagine
when all I will do
is forever, forever worship You
I can only imagine
(MercyMe)

Üzenet egyszerű-, anyakönyvezett-, átlag-, megtért-, hitrejutott-, hitvalló keresztyéneknek, azaz Krisztus követőknek, és önmagamnak!

Hiábavaló dolog szavakkal cselekedni!
Mennyi szépet, nemeset lehet megfogalmazni, mondani, szólni, mennyit és mennyit szavakban.
Elgondolkoztam ma azon, hogy hiábavaló a szó (és akár a csupán szóban megvallott hit is), ha minden a szavak szintjén marad, ha tett, cselekedet nem követi a szót.
A megtérés, hitrejutás fokmérője a szeretet, a cselekedetekben megbizonyított szeretet!
Szó és tett! Mindkét szóval fordítják egyébként a logosz szót János evangéliumában.
Mindkettőt jelenti egyszerre, a kettőt kéz a kezben.
Az Ige, a szó testté lett mondja János.
Az Ige, a tett testté lett mondja János.
És így teljes az Ige.
Gyenge a keresztyének szolgálata mert csak szó van és a tett hiányzik – derék szónokok, Jézus tett is, plántált és írtott, keresztre ment!
Gyenge a keresztyének szolgálata mert csak tett van s szó nincs – derék munkásemberek, Jézus evangéliumot is hirdetett!
Summa summarum egyik a másik nélkül semmit sem ér! Az már nem az Ige!
Akit ugyebar ezen a földön nagykövetekként képviseli kellene!
Akit ugyebar ezen a földön nagykövetekként hirdetni kellene!
De mintha nem mernek a mai keresztyének krisztusi hatalommal cselekedni.
Pedig Őbenne minden megadatott: erő és hatalom.
Szónak ereje és tettnek ereje egyaránt!
Csak mintha nem hinné a mai keresztyén, hogy tényleg adatott az erő s a hatalom – a szó és a tett parancsa!
Ha pedig hiszi, akkor hol a gond? A hit cselekedetek nélkül halott!
Puszta "egyházi, papi, meg miegyéb" szolgálatot végeznek manapság a keresztyének, de vagy csak szóval, vagy csak tettel.
Mert a mai keresztyének szemléletében:
a szó egyenlő igehirdetéssel (önmagunk különféleképpen történő hirdetéséről nem is szólva),
a tett pedig egyenlő az épületek felhúzásával (önmagunk különféleképpen történő építéséről nem is szólva)!
S a kettő együtt, ami embereket Istenhez vonzana erővel és hatalommal, az hol van?
Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. mt 24,12–13

Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak. ézs 5,21

Jaj mennyire csak a saját fájdalmaink fájdalmak, s mennyire nem szeretjük és nem törődünk azzal, ami Istenek fáj. A Mindenhatónak, az ég és föld, a mindenség alkotójának, íme fáj az, hogy a teremtmény önmagában keresi és látja a bölcsességet, sőt veleszületett adottságként kezeli. Ez Istennek az egyik, népéhez intézett jaj-szava. Sokszor jajgat az Isten, és népe mit sem törődik vele. Sokszor aggódik az Isten miattunk, s mi ugyan annyiszor nem gondolunk vele. Isten, aki nekünk azt üzeni, hogy ne aggodalmaskodjunk életünk felől, ő maga aggodalmaskodik életünk felől. Hisz ezért küldte a Fiát is e világba. Mert szerette. Mert nem akarja vesztét. Mert jajgat miatta.

Isten jajgat! S népe süket a fájdalmára.

Jajgat az Isten, mert fáj neki, ha Őhelyette önmagunkat istenítjük.

Önistenítésünk az ige szerint kettős vonatkozású.

Elősször is jajgat az Isten, mert fáj neki, ha bölcseknek képzeljük magunkat, és bölcsességünkre támaszkodunk. A bölcsesség nem önmagában a bölcsességben van, még csak nem is velünk született kiváltság. Rajtunk, hatalmunkon kívül álló, és kérés esetén Istentől kapott ajándék. Így érthető, hogy Salamon miért Istentől kérte a bölcsességet, miért Istenhez könyörgött értelmes szívért (1kir3,9). És tetszett az Úrnak, hogy Salamon ilyet kért, olvassuk a következő versben. A Példabeszédekben (9,10/jób28,27) arról olvasunk, hogy a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.

Másodszor jajgat az Isten, mert fáj neki, ha okosnak tartjuk magunkat. Mert az eszesség nem önmagában az eszességben van, nem is egyszerűen velünk született tehetség, hanem a Szentnek az ismerete az eszesség, írja a Szentírás ugyancsak a már említett helyen a példabeszédekben.

Jajgat az Isten, mert olyat akar és keres az ember, ami nincs a hatalmában, és amiről úgy tesz, mintha mégis úr volna fölötte. És Istent kizárja az egyenletből.

Hát hogyne jajgatna az Isten, ha az ember az élet helyett, a halált választja!

A halált, ami nem más ebben az esetben mint az, hogy az ember, az Istentől jövő bölcsesség és eszesség helyett a saját, halálba juttató bölcsességét, eszességét hangoztatja. (Nézz körül a világban és lásd meg mit képes teremni az emberi bölcsesség és eszesség! Az emberi bölcsesség és eszesség legjobb és legnemesebbnek látszó terméke is a háborút, halált, és a kapzsiságot szolgálja!)

Annyira úr az ember a Bölcsesség és az Eszesség fölött, amennyiben úr a Halál fölött.

Krisztusban van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. kol 2,3

Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. zsolt 62,6.

Annyira megörültem ennek az igének ma reggel, amikor az útmutatót olvasva igével kezdtem a napot. Igét úgy olvasok, hogy közben hagyom, hogy az ige átjárja elmémet, szívemet, akaratomat, és az olvasást követően engedem, hogy meghatározó legyen az adott ige egész életemre nézve. Sőt, az ige mindig lelket erősítő gyógyszerként hat rám. Ebben az esetben eljutottam odáig, hogy ez az ige valóságos, manapság oly gyaran reklámozott csodaszerként hatott rám, Isten biótermékeként, Atyám egyetlen megoldásaként ragyogott fel előttem. És hagyom, hogy újra az legyen: Isten gyógyszere mai napra, Isten biztatása, az Úr hozzám lehajló szerető, simogató segítőjobbja.

Ma reggel újra megtapasztaltam azt a sokszor felfedezett szentírási igazságot: az egyetlen megoldás mindenre valójában Isten. Mert elkábíthatjuk testünket és értelmünet a világ kínálta ezer meg ezer gyógyszerével, csodaként emlegetett megoldásával és lehetőségével, de az igazi gyógyszer utáni vágy, az igazi megnyugvás, megoldás utáni és kiolthatatlannak tűnő szomj megmarad. Csodálatos biztatást, megnyugvást kaptam ez igén keresztül az Úrtól, szerető mennyei Édesatyámtól, aki nemcsak mai napomat üdítette fel, hanem hátralevő földi életemet is.

Tapasztalom a mindennapokban és vallom: úgy igazán csak Istennél csendesül el lelkem, csak Őbenne, a Feltámadottban, a Megdicsőültben, a Szentlelkével engem segítő Úrban találok megnyugvásra. Annyira kell nekünk a csend, a kiegyensúlyozottság. Ez igét olvasva rádöbbentem arra, hogy akik erre vágynak és nem találnak rá, azok rossz helyen keresik. Mert úgy igazán csak Istennél, az ő jelenlétében, közösségében, lehet elcsendesedni. És ugyancsak itt lehet reménység tartályunkat újratölteni. Almát almafáról, körtét körtefáról, reménységet Reménység Forrásából lehet csak kapni.

Elcsendesedés és reménység együtt jár kéz a kézben. Mert csak az az ember tud reménykedni, aki valamibe, Valakibe megnyugszik, elcsendesedik. "Nyugtalan a mi lelkünk, amig tebenned meg nem nyugszik", mondja Augustinus. Nagy igazságot fogalmazott meg Istennek ez az oly sokmindent megtapasztalt gyermeke. Mert csak az az ember tud igazán reménykedni, aki élete viharában Istenre támaszkodik, nála és jelenlétében elcsendesedik, megnyugszik.

Rejts most el a szárnyad alá,

erős kézzel takarj be engem,

Tenger tombol, zúg, süvít a szél,

Te emelsz fel a vihar fölé.

Uralkodsz hullámok habjain,

szívem nem fél, Benned remél.

Csak Istenben bízz én lelkem,

Mert Ő él, s nagyobb mindennél.

Jézus Krisztus mondja: Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek!

Életet, kiteljesedett, bőségben dúskáló életet szeretne valamennyi teremtmény.
És íme ez lehetséges!
Az ige azonban beszél itt valakiről, egyetlen valakiről, aki által ez lehetséges, akinél ez megtalálható, és akiben ezt meg is lehet élni.
Az Ige maga szól itt, és önkijelentésében önmagáról szól, jövetele céljáról.
Az Ige maga szól itt, és önkijelentésében önmagára utal, mint az élet, sőt a bőségben eltölthető élet egyetlen, kizárolagos közvetítőjére, garanciájára.
Íme lehetséges!

Minden lehetséges annak, aki hisz!
Minden lehetséges annak, aki Őt befogadja!

A szomorú mindebben azonban az, hogy kell az élet, a bőségben eltöltendő élet, az örök élet, de mindezt a követésére és életszentségre felszólító Úr Jézus nélkül.
Pedig az ige így szól: Én azért jöttem! S itt Jézus szól! Önmagáról!
Ő, Jézus, azért jött, hogy életed, örök életed legyen, s erre nézve garancia legyen!
Sőt bővölkedő életet kínál!
Fogadd el Őt magát s benne és vele együtt mindent: életet, bőségben eltölthető életet, örök életet!

"Amikor azonban eljött az idő teljessége, elküldte Isten az ő Fiát." gal 4,4

Egyszer egy ember elindult találkozni Istennel.
Csak úgy, és csak azért, mert ő úgy döntött, hogy ezt megteszi.
És a találkozás útján haladva egyre előbbre, menetközben annyira beleélte magát a talalkozás mikéntjébe, és az Isten személyének milyenségébe, hogy a végén már nem is magával a találkozással és Istennel foglalkozott, hanem az ezekről nagyon jól felállított, körbegondolt eszméjével. Sőt, az út végén már nem is magával Istennel találkozott, hanem a róla felállított, nagyon alaposan körbedédelgetett elképzelésével.
S leragadt annál.

Ember, teremtmény önmagától ennyire képes.
Istennel való találkozás útja nem embertől Isten felé tart, hanem Istentől ember felé! És ha az ember erre az útra és benne Istenre rátalált, erre az útra ráállva Istenhez juthat!

"Azért tehát nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené." róm 9,16

Köszönjük könyörületességed!
Kérünk, Urunk, maradj továbbra is könyörületes teremtményeid iránt!

Jézus mondta: "Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol." lk11,23

Hát én mondom nektek: nem semmi ez a Jézus. Ennyire megmondani a frankót. S ekkora hatalommal, józansággal és magabiztosággal szólni Önmagáról, Vele való kapcsolatról, és a Nélküle történő értelmetlen tékozlásról.
Csak Isten tehet ilyet.
És Ő, az Isten, megteszi!
Vagy - vagy, harmadik lehetőség nincs, s a kettő közül is egyet választani kell! Vagy Vele, vagy Ellene.
Vagy vele együtt gyűjteni az örök életre, vagy nélküle tékozolni, pazarolni - időt, energiát, egyszóval magát az életet - és így az életet értelmetlenné tenni.
Mert mi is az értelmes dolog a Jézus szemszögéből nézve a dolgokat? Mikor is nyer értelmet az emberi élet Jézus szemléletében? Ebben a kijelentésében Jézus elmondja.
Meghallottad?

Nem semmi ez a Jézus. Isten ő, és isteni lehetőség egyben. Lehetőség, amely mindenünk átértékelésére szólít fel: időt, energiát, élet egészét!
Életem, életed, életünk átértékelésére, átrendezésére szólít fel!
Hogy az értelmetlen és halálos tékozlásnak vége legyen, s az Élet kezdetét vehesse!
Már itt, már most!
Hallod-e ítéletet hirdető, de ugyanakkor életet felajánló szelíd hangját?
Ő szólt most hozzád, az Élet Ura!

veni vidi vici

jöttem
és láttam
láttam
és meggyőződtem
meggyőződtem
és győztem

cum Deo pro patria aeterna

akár felkészültél rá
akár nem

az élet igazából

semmit sem ad

adni igazán
felkészülés nélkül
csak Isten ad

Ő pedig mindent megad
annak aki kér
annak aki keres
annak aki elfogadja

világok határán
világok találkozási pontján
értünk meg dolgokat

ismerd meg önmagad

élet lényegét
halál miértjét
egyedül Nála

mindent máshol
életet halált
csak Őnála

életet
csak Őérte
csak Őáltala
csak Őbenne

ismerd meg Őt

tékozló fiúk elindulnak
messzire
ahol senki nem ismeri őket

menni menni
csak menni
minél messzibb
ahol lehet tékozolni
és nem zavar
lelkiismeretünk

menni menni
csak menni
minél messzibb
más világba
ahol már lelkünkre
sem ismerünk rá

lelkünk idegenbe
semmi közünk hozzá

cum Deo
pro patria aeterna

Krisztus országának
hivatalos nyelvét
tanulni kell

Krisztus országának

hivatalos nyelve

a Szeretet

nyelvtanár maga az Úr
tananyag a Biblia
tantárgy neve
Szeretet

ég és föld között
föld és menny között
járunk
mígnem megérkezünk
itt áhított
ott megkapott
örök hajlékba
örök közösségbe
itt áhított
ott megkapott
új világba
itt megkapott
ott kiteljesedett
új életbe

üzen a föld
halált

üzen a menny
életet

üzenet-fogadásra
sorakozz
egyszer
mindenkorra

lelki reinkarnáció nincs

Kereszt
csodák csodája
Kereszt
Élet csodája
Kereszt
Isten csodája
értem

élek többé nem én
él bennem a Krisztus

life offers only one opportunity
if you do not accept it
it is gone forever

God offers many opportunities
but not infinitely
pray for one
accept one
forever

megtértem
tehát vagyok
újjászülettem
tehát vagyok
megszentelődés útján járok
tehát vagyok
Krisztus él bennem
tehát vagyok
Krisztusban élek
tehát vagyok

Élet Királya
kereszten függ
elvégeztetett

Örökélet Ura
poklot győzve
él

élet Megváltója
lélek Megmentője
él
ujjong ég
ujjong föld

szeresd Jézust
és tégy amit akarsz
szeresd Jézust
és tenni fogod amit akar

életed lesz
teljes
amit akarsz
amit akar

örökéleted lesz
amit akarsz
amit akar

a megtérés
és az újjászületés
fokmérője
a szeretet