Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak. ézs 5,21
Jaj mennyire csak a saját fájdalmaink fájdalmak, s mennyire nem szeretjük és nem törődünk azzal, ami Istenek fáj. A Mindenhatónak, az ég és föld, a mindenség alkotójának, íme fáj az, hogy a teremtmény önmagában keresi és látja a bölcsességet, sőt veleszületett adottságként kezeli. Ez Istennek az egyik, népéhez intézett jaj-szava. Sokszor jajgat az Isten, és népe mit sem törődik vele. Sokszor aggódik az Isten miattunk, s mi ugyan annyiszor nem gondolunk vele. Isten, aki nekünk azt üzeni, hogy ne aggodalmaskodjunk életünk felől, ő maga aggodalmaskodik életünk felől. Hisz ezért küldte a Fiát is e világba. Mert szerette. Mert nem akarja vesztét. Mert jajgat miatta.
Isten jajgat! S népe süket a fájdalmára.
Jajgat az Isten, mert fáj neki, ha Őhelyette önmagunkat istenítjük.
Önistenítésünk az ige szerint kettős vonatkozású.
Elősször is jajgat az Isten, mert fáj neki, ha bölcseknek képzeljük magunkat, és bölcsességünkre támaszkodunk. A bölcsesség nem önmagában a bölcsességben van, még csak nem is velünk született kiváltság. Rajtunk, hatalmunkon kívül álló, és kérés esetén Istentől kapott ajándék. Így érthető, hogy Salamon miért Istentől kérte a bölcsességet, miért Istenhez könyörgött értelmes szívért (1kir3,9). És tetszett az Úrnak, hogy Salamon ilyet kért, olvassuk a következő versben. A Példabeszédekben (9,10/jób28,27) arról olvasunk, hogy a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.
Másodszor jajgat az Isten, mert fáj neki, ha okosnak tartjuk magunkat. Mert az eszesség nem önmagában az eszességben van, nem is egyszerűen velünk született tehetség, hanem a Szentnek az ismerete az eszesség, írja a Szentírás ugyancsak a már említett helyen a példabeszédekben.
Jajgat az Isten, mert olyat akar és keres az ember, ami nincs a hatalmában, és amiről úgy tesz, mintha mégis úr volna fölötte. És Istent kizárja az egyenletből.
Hát hogyne jajgatna az Isten, ha az ember az élet helyett, a halált választja!
A halált, ami nem más ebben az esetben mint az, hogy az ember, az Istentől jövő bölcsesség és eszesség helyett a saját, halálba juttató bölcsességét, eszességét hangoztatja. (Nézz körül a világban és lásd meg mit képes teremni az emberi bölcsesség és eszesség! Az emberi bölcsesség és eszesség legjobb és legnemesebbnek látszó terméke is a háborút, halált, és a kapzsiságot szolgálja!)
Annyira úr az ember a Bölcsesség és az Eszesség fölött, amennyiben úr a Halál fölött.
Krisztusban van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. kol 2,3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése