"Amikor azonban eljött az idő teljessége, elküldte Isten az ő Fiát." gal 4,4
Egyszer egy ember elindult találkozni Istennel.
Csak úgy, és csak azért, mert ő úgy döntött, hogy ezt megteszi.
És a találkozás útján haladva egyre előbbre, menetközben annyira beleélte magát a talalkozás mikéntjébe, és az Isten személyének milyenségébe, hogy a végén már nem is magával a találkozással és Istennel foglalkozott, hanem az ezekről nagyon jól felállított, körbegondolt eszméjével. Sőt, az út végén már nem is magával Istennel találkozott, hanem a róla felállított, nagyon alaposan körbedédelgetett elképzelésével.
S leragadt annál.
Ember, teremtmény önmagától ennyire képes.
Istennel való találkozás útja nem embertől Isten felé tart, hanem Istentől ember felé! És ha az ember erre az útra és benne Istenre rátalált, erre az útra ráállva Istenhez juthat!
"Azért tehát nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené." róm 9,16
Köszönjük könyörületességed!
Kérünk, Urunk, maradj továbbra is könyörületes teremtményeid iránt!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése