2009. április 27., hétfő

Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet! zsolt 119,5

A zsoltáros itt felsóhajt. Hányszor sóhajtunk fel mi is ilyen szavakat szólva! A sóhajtozást azonban hadd váltsa fel Jézusunk szavai: "Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!". Mert egyedül Őbenne, és egyedül a Benne megnyugvó lélek képes állhatatosan járni az Ő útján, megtartani rendelkezéseit! És így a reménylett dolog, amiért felsóhajtunk valósággá lehet életünkben.
Ezért Teilhard de Chardin-nel együtt mondjuk : "Milyen jó, hogy rábízhatjuk kezünket arra a Kézre, amely megtörte és életre keltette a Kenyeret, amely megáldotta és megsimogatta a gyerekeket, s amelyet szegek vertek át.
Ráhagyatkozni arra a Kézre, amely olyan, mint a mienk, de amelynek tetszőleges döntését csupa jóság vezérli, s folyton csak szorosabban köt le minket önmaga számára.
Átadni magunkat annak a puha és hatalmas erejű Kéznek, mely lehat a lélek velejéig, amely formál és teremt, s amelyen át oly végtelen szeretet árad."

Nincsenek megjegyzések: