Jézus mondja: Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek!

Ezt, az alább következő gondolatomat, régebb lejegyeztem magamnak valahol, de időnként újra meg újra felbukkan bennem olyankor, amikor az élet értelme fölött gondolkodom, vagy amikor az élet értelméről és arról kell másnak beszélnem, hogy mi végre vagyunk a világon, és ezáltal is Istenről, megváltó szeretetéről bizonyságot tennem. Azt is el kell mondanom, hogy e gondolatot többször már el is mondtam egyeseknek, végül most itt is közzéteszem.

A gondolatnak van története. Elmondom előbb ezt, s utána a gondolat körüli, röviden megfogalmazott gondolataimat. Úgy történt egy napon, hogy igét olvastam. És Tamási Áron jól ismert gondolata, illetve az ige kapcsán helyezte igeolvasás közben az Úr a szívemre ezt a mostmár sajátosan, biblikusan megfogalmazott gondolatot. Tamási Áron azt mondta híressé vált gondolatában: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne". Itt megjegyzem, hogy ismerem a gondolat eredeti üzenetét, és nem ahhoz kapcsolódik gondolatom, hanem a kontextusból kiragadott ás az első olvasásra bárkiben felötlő gondolatot állította az Úr bennem más fényben, hogy Róla tehessek bizonyságot, egy biblikussá átfogalmazott saját gondolaton keresztül is. Így az ige kapcsán, mi több az egész Szentírás tanúsága alapján ezt a Tamási gondolatot valahogy így fogalmaztam meg saját magam számára, most már saját megfogalmazásban: Azért vagyunk a világon, hogy nem valahol, bárhol, egy meg nem jelölt helyen legyünk benne, hanem azért vagyunk a világon, hogy Istennél és Istenben, az Ő Fiában, az Úr Jézus Krisztusban legyünk otthon benne, hogy így legyen otthonunk e világ míg meg nem érkezünk az örök otthonba. És csak így vagyunk igazán benne, csak így lehetünk igazán benne ebben a bűnös világban. Másképp igaz az, hogy valahol elvagyunk, valahogy elvagyunk e világban. De nem mindegy az, hogy hol és hogyan! Egyszerűen csak úgy a világon, egyszerűen csak úgy magában a világban, vagy pedig Isten kezében ezen a világon, e földi élet során megváltottakként élve, egyedül az Úr dicsőségére!