Isten nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket, bőven adott nektek eledelt és szívbeli örömet. apcsel 14,17
Isten nem az emberi "do ut des", az "adok hogy adj" elv szerint működik. Istent minden cselekedetében igazságossága és szeretete irányítják. Ugyanakkor Isten szuverén módon cselekszik, önmagáért sokszor (értsd: dicsősége és igazságossága ezt diktálják!), de teremtményeiért jóval többször. Isten ad, és teszi ezt egyszerűen azért, mert Istenünk, Teremtőnk, aki kedvét leli abban, hogy teremtményeinek gondját viselje.
A mai ige azonban beszél itt többről is. Tudniillik arról, hogy Isten ad azért is, hogy bizonyságát adja önmagának, mint minden áldás Forrásának, hogy ezzel egyidőben bizonyságát adja önmagának mint olyannnak, akihez meg kell térniük a pogányoknak. Éppen ezért érdekes, hogy ezt az igét Pál apostol olyan pogányoknak mondja, akiknek egyrészt bemutatja Istent mint minden áldás Forrását, és akiknek az emberiséghez szóló evangéliumát hirdeti másrészt, éppen az Isten dicsőségét szolgáló csodatétel által. És ez az Isten az, aki hagyta a pogányokat a maguk istentelen (ez itt fosztóképzővel ellátott főnév azaz Isten nélküli!) útján haladni mondja Pál, de menetközben -a pogányoknak nyújtott mankó gyanánt- bizonyságát adja önmagának mint egyedüli Istennek, mindazáltal, amit cselekszik: jótevőjük, a mennyből esőt ad és termést hozó időket, bőven ad eledelt és szívbéli örömet. De egy bizonyos céllal teszi ezt a gondviselésen túlmenően. Erről szól az ige. Hogy önmagának bizonyságát adja!
És ezt teszi ma is ! Hagyja ugyan a világot a maga medrében, a pusztulás felé haladni, de kétezer év óta szüntelenül adja a Krisztusában megjelentetett bizonyságát szeretetének, akaratának, igazságosságának, dicsőségének, üdvtervének.
Ezt csak észre kell vennie, meg kell értenie és el kell hinnie a 21.század, Istentől nagy léptekben elszakadó emberének. És ennek tudatában megtérnie ehhez az Istenhez az örökéletre, vagy továbbélni istentelenül a kárhozatra.
Íme itt áll előttünk -áthallással- az igében a 21. század Istenhez megtért teológusnak, Isten szolgájának a feladata! Isten országába elhívni mindazokat, akik a diabolosztól félrevezérelve (szétvető, szétdobáló) napról napra inkább csak az eltávolódást választják.
Pál apostol is ezt tette, amikor a pogányokhoz vitte az evangéliumot, nekünk is ezt kell tennünk. Egyedül Krisztusról tudni a mai pogányok között, mégpedig mint megfeszítettről. És a Benne rejlő életet hirdetni rendületlenül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése