Amikor meghallották, hogy az Úr gondjaiba vette Izráel fiait, és hogy meglátta nyomorúságukat, meghajoltak, és leborultak. 2móz 4,31b
"veni - vidi - vici"
jöttem és láttam - láttam és meggyőződtem - meggyőződtem és győztem
Ez volt a sorrend a választott nép történetében. Megtapasztalni és győztesen leborulni. Dehát van ilyen, hogy a győztesek leborulnak? Igen, az igazi győztesek leborulnak. A választott népre nagy hatással volt Isten könyörületessége. Istent, a maga könyörületességében megtapasztalták, és meglátták Őt tettei dicsőségében. És e látás győztesekké tett őket, és e látás önként történő, Istent dicsőitő leborulásra késztette őket. Ez történt akkor!
Napjainkban és 2000 év óta minden percben megtapasztalható Isten, a maga valóságában, a maga könyörületességében, a keresztben, tetteiben, és ez nem egyszerű meghajlásra és leborulásra, hanem mindennapi imádatra kellene minket ösztönözzen.
És mégsem ez tapasztalható keresztyén egyházunkban, keresztyén kultúránkban, világunkban. Hol a gond? Nem történt volna meg az igazi találkozás a Teremtő, Megváltó, és Megszentelő Istennel? Ha megtörtént félbeszakadt a kapcsolat és ez magával hozta azt, hogy nem szavazunk neki és tetteinek elég bizalmat?
Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról. lk 1,54
Isten Izráelt, választott népét örökkévaló szeretettel szerette, felkarolta, segítette abban, hogy hálaadó és emlékező néppé váljék. Isten segítette választott népét, hogy a szeretetére válaszóló néppé váljék.
Isten kész felkarolni! Krisztusban Isten választott, újszövetségi, Fia vérén megváltott népe lettünk mi is. Akiket úgyszintén örökkévaló szeretettel szeretett és ezért az idők végén Fiát küldte el értünk. Kész rajtunk is segíteni újra meg újra. Imádkozzunk egy ilyen felkaroló alkalomért, kérjük segítségét, hogy megemlékezhessünk velünk közölt irgalmasságáról, könyörületességéről, és ennek folytán Őbenne örvendező életet élhessünk mi is, mai megváltott keresztyének, Krisztus követők, Benne bízók, Őt visszavárók.
"veni - vidi - vici"
jöttem és láttam - láttam és meggyőződtem - meggyőződtem és győztem
Ez volt a sorrend a választott nép történetében. Megtapasztalni és győztesen leborulni. Dehát van ilyen, hogy a győztesek leborulnak? Igen, az igazi győztesek leborulnak. A választott népre nagy hatással volt Isten könyörületessége. Istent, a maga könyörületességében megtapasztalták, és meglátták Őt tettei dicsőségében. És e látás győztesekké tett őket, és e látás önként történő, Istent dicsőitő leborulásra késztette őket. Ez történt akkor!
Napjainkban és 2000 év óta minden percben megtapasztalható Isten, a maga valóságában, a maga könyörületességében, a keresztben, tetteiben, és ez nem egyszerű meghajlásra és leborulásra, hanem mindennapi imádatra kellene minket ösztönözzen.
És mégsem ez tapasztalható keresztyén egyházunkban, keresztyén kultúránkban, világunkban. Hol a gond? Nem történt volna meg az igazi találkozás a Teremtő, Megváltó, és Megszentelő Istennel? Ha megtörtént félbeszakadt a kapcsolat és ez magával hozta azt, hogy nem szavazunk neki és tetteinek elég bizalmat?
Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról. lk 1,54
Isten Izráelt, választott népét örökkévaló szeretettel szerette, felkarolta, segítette abban, hogy hálaadó és emlékező néppé váljék. Isten segítette választott népét, hogy a szeretetére válaszóló néppé váljék.
Isten kész felkarolni! Krisztusban Isten választott, újszövetségi, Fia vérén megváltott népe lettünk mi is. Akiket úgyszintén örökkévaló szeretettel szeretett és ezért az idők végén Fiát küldte el értünk. Kész rajtunk is segíteni újra meg újra. Imádkozzunk egy ilyen felkaroló alkalomért, kérjük segítségét, hogy megemlékezhessünk velünk közölt irgalmasságáról, könyörületességéről, és ennek folytán Őbenne örvendező életet élhessünk mi is, mai megváltott keresztyének, Krisztus követők, Benne bízók, Őt visszavárók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése