Legyetek irgalmasok, mint ahogyan Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek, és nem ítéltettek, ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok, bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Lk. 6,36-37
Ernst Lange mondta: „Prédikálni annyit tesz, mint a hallgatóval elbeszélgetni az életéről”. Mai ige alapján pedig inkább így mondanám: „Prédikálni annyit tesz, mint: te és én, igehirdető szolgák, igét hallgató gyülekezet tanuljunk meg Atyánkhoz viszonyítani akaratunkat, életünket, cselekedeteinket, nem ítélkezni, nem kárhoztatni, hanem megbocsátani, hogy ezt követően képesek legyünk a másik ember iránt irgalmasságot gyakorolni”. Mert így fogunk tudni eredményesen prédikálni az irgalmasságról! Mert erre szólít fel mai ige: gyakorlatban és nem csak szavakban megbizonyított irgalmasságot kell cselekedni!
Továbbá ahelyett, hogy elkezdenénk kritikusan ítélkezni mások fölött, jó volna inkább önmagunk előtt tisztázni az ítélkezés, kárhoztatás, illetve megbocsátás és irgalmasság kérdéseit – mint egymással összefüggő emberi tulajdonságokat. Jézus mai tanítványai, azaz mi is mindnyájan legalább annyi rossz tulajdonsággal bírunk, legalább annyi ítéletet mondunk ki egymásra, legalább annyiszor nem cselekszünk irgalmasságot egymás iránt, mint a tizenkét tanítvány. Ezért gyakran nem egyszerű elviselnünk egymást, és tegyük hozzá, ezért gyakran borzasztóan nehéz elviselni minket is. De amikor egymás elviselése, egymás terhének elhordozása még az átlagosnál is nagyobb önfegyelmet és erőt kíván tőlünk, jusson eszünkbe, hogy Jézussal és az Úristennel együtt lennünk csak úgy lehet, ha az övéivel, Péterrel, Jánossal, Jakabbal, a szomszédjainkkal, haragosainkkal és az elviselhetetlennek tűnő emberekkel is együtt vagyunk.
Jézus kész segítségünkre lenni, hogy akkor, amikor kell, meg tudjunk bocsátani egymásnak, hogy jóban és rosszban el tudjuk egymást viselni, és hogy az ítélkezés könnyebbik útja helyett válasszuk a megbocsátás, és irgalmasság útját.
Nem állítom, hogy nincsen jó, jobb vagy még jobb, vagy rossz, rosszabb és még rosszabb ember. A mi kategóriáink és érzéseink alapján igenis teszünk ilyen különbségeket. De tapasztalatból tudom, hogy nekünk is könnyebb lesz nem ítélkezni önkényesen egymás fölött, akkor, ha ahhoz az Istenhez igazodunk és tőle tanulunk irgalmasságot, aki emberré lett, hogy egy asztalhoz telepedjen és irgalommal forduljon a társadalom kirekesztettjeihez, a betegekhez, a prostituáltakhoz, egyszóval azokhoz, akik fölött könnyen ítéletet mondunk.
Prédikálni annyit tesz, mint a hallgatóval elbeszélgetni az életéről – itt és most!
Jézus Krisztus annak idején odament azokhoz az emberekhez, akik az ítélkezés könnyebbik útját választották, és elbeszélgetett velük az életükről. Ma is el akar beszélgetni velünk ugyanolyan személyesen, mint akkor tette, arról, hogy: -„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas". "Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik".
Assisi Szent Ferenc imája:
Áldjon, Uram téged minden ember, ki szerelmedért másnak megbocsát, és aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel, mert tőled nyernek majd, Felséges, koronát. Ámen.
Ernst Lange mondta: „Prédikálni annyit tesz, mint a hallgatóval elbeszélgetni az életéről”. Mai ige alapján pedig inkább így mondanám: „Prédikálni annyit tesz, mint: te és én, igehirdető szolgák, igét hallgató gyülekezet tanuljunk meg Atyánkhoz viszonyítani akaratunkat, életünket, cselekedeteinket, nem ítélkezni, nem kárhoztatni, hanem megbocsátani, hogy ezt követően képesek legyünk a másik ember iránt irgalmasságot gyakorolni”. Mert így fogunk tudni eredményesen prédikálni az irgalmasságról! Mert erre szólít fel mai ige: gyakorlatban és nem csak szavakban megbizonyított irgalmasságot kell cselekedni!
Továbbá ahelyett, hogy elkezdenénk kritikusan ítélkezni mások fölött, jó volna inkább önmagunk előtt tisztázni az ítélkezés, kárhoztatás, illetve megbocsátás és irgalmasság kérdéseit – mint egymással összefüggő emberi tulajdonságokat. Jézus mai tanítványai, azaz mi is mindnyájan legalább annyi rossz tulajdonsággal bírunk, legalább annyi ítéletet mondunk ki egymásra, legalább annyiszor nem cselekszünk irgalmasságot egymás iránt, mint a tizenkét tanítvány. Ezért gyakran nem egyszerű elviselnünk egymást, és tegyük hozzá, ezért gyakran borzasztóan nehéz elviselni minket is. De amikor egymás elviselése, egymás terhének elhordozása még az átlagosnál is nagyobb önfegyelmet és erőt kíván tőlünk, jusson eszünkbe, hogy Jézussal és az Úristennel együtt lennünk csak úgy lehet, ha az övéivel, Péterrel, Jánossal, Jakabbal, a szomszédjainkkal, haragosainkkal és az elviselhetetlennek tűnő emberekkel is együtt vagyunk.
Jézus kész segítségünkre lenni, hogy akkor, amikor kell, meg tudjunk bocsátani egymásnak, hogy jóban és rosszban el tudjuk egymást viselni, és hogy az ítélkezés könnyebbik útja helyett válasszuk a megbocsátás, és irgalmasság útját.
Nem állítom, hogy nincsen jó, jobb vagy még jobb, vagy rossz, rosszabb és még rosszabb ember. A mi kategóriáink és érzéseink alapján igenis teszünk ilyen különbségeket. De tapasztalatból tudom, hogy nekünk is könnyebb lesz nem ítélkezni önkényesen egymás fölött, akkor, ha ahhoz az Istenhez igazodunk és tőle tanulunk irgalmasságot, aki emberré lett, hogy egy asztalhoz telepedjen és irgalommal forduljon a társadalom kirekesztettjeihez, a betegekhez, a prostituáltakhoz, egyszóval azokhoz, akik fölött könnyen ítéletet mondunk.
Prédikálni annyit tesz, mint a hallgatóval elbeszélgetni az életéről – itt és most!
Jézus Krisztus annak idején odament azokhoz az emberekhez, akik az ítélkezés könnyebbik útját választották, és elbeszélgetett velük az életükről. Ma is el akar beszélgetni velünk ugyanolyan személyesen, mint akkor tette, arról, hogy: -„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas". "Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik".
Assisi Szent Ferenc imája:
Áldjon, Uram téged minden ember, ki szerelmedért másnak megbocsát, és aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel, mert tőled nyernek majd, Felséges, koronát. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése