2009. május 3., vasárnap

Örvendj, egész föld, az Istennek! zsolt 66,1 - De hogyan, Uram? -
Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. 2kor5,17
- Mit is jelent ez tulajdonképpen? -
Ma végre megértettem két -látszólag nagyon könnyűnek és érthetőnek mondható- dolgot. Hogyan lehet úgy igazából örvendezni az Istennek, és mit jelent kézzelfoghatóan az, hogy aki Krisztusban van, az új teremtés. Mintha hallom az önigazult, kérkedő környezetembelieket (adj Isten, ne legyen ilyen!), olvasókat: nahát ennyit nem tudni! Nos ha ti tudtátok és tudjátok, akkor miért nem tapasztaltam, tapasztalom környezetemben, keresztyén világunkban, a Krisztusban újonnan megszületettek örvendezését?
Sokáig nem értettem -mert nem adatott onnan fentről, hogy értsem-, hogy a cselekvés szintjén mi is az, hogy valaki, aki Krisztusban van, az új teremtés. És mi az, hogy örvendezni az Istennek. Hogy kell ezt csinálni? Lehet-e egyáltalán? (Pedig egy ideje hitrejutottként határozom meg magamat!)
A két ige csodálatosan kiegészíti egymást! Ha valaki Krisztusban van, az először is: új teremtés, és másodszor: képes örvendezni. És csak az képes örvendezni(!), aki új teremtés Krisztusban! Ma megértettem valamit, s még tart majd egy ideig, míg teljességre jut bennem az ismeret. Növekedjetek -mondja az ige Péter levelében, 2pét3,18- kegyelemben és az Úr Jézus ismeretében. Hát én ma növekedtem! Hála Istennek! Növekedtem kegyelemben és ismeretben egyaránt, mert pro primo: megértettem teljesebben, más vonatkozásban is, hogy mi az, hogy valaki új teremtés Krisztusban, -és azt, hogy mit tesz (!) az új teremtés- és pro secundo: megértettem , hogy csak az új teremtés képes Istennek és Istenben örvendezni! Mert a másikat ez egyrészt nem érdekli és másrészt nem tud, vagy erőltetett s nem igazi!
Uram, segíts ezután őszintén örvendezni Teneked és Tebenned, hogy a Krisztusban nyert új teremtés mivoltom ne legyen csak máz és visszataszító kérkedés, nevedre gyalázatot hozó emberi erőlködés!

Nincsenek megjegyzések: