Még a gólya is, az égen, tudja költözése idejét, a gerlice, a fecske és a daru is vigyáz, csak az én népem nem ismeri az Úr törvényét. jer 8,7
Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni. róm 2,13
A teremtett világ, a természet, az állatok, minden, ami a földkerekségen van, tudja teremtettsége értelmét, célját, és vigyáz. Szomorú az, amit a próféta mond itt: csak az én népem nem ismeri az Úr törvényét. Csak az Úr népe nem ismeri teremtettsége célját, értelmét! Csak az Úr népe nem vigyáz! Szomorú kedves olvasóm! Szomorú rád nézve és szomorú rám nézve is, ha nem döbbenünk rá az ige hatására és a sok hallott igehirdetés után sem arra, hogy miért is létezünk, mi is értelme és célja teremtettségünknek. Az ismétlés a tudás anyja mondták az ókoriak, ezért ide írom, hadd álljon még egyszer emlékeztetőül, hadd halljuk újra (hogy utána Atyánk segítségét kérve meg is cselekedhessük!), hogy mi is a teremtettségünk értelme és célja, és mondom ezt Augustinus szavaival: "Önmagadra nézve teremtettél minket!" - önmagára nézve, a Vele való közösségre teremtett minket. De ezt mintha elfelejtette volna az ember! Sőt mintha már nem kellene az Ő közössége, mert terhelő, és mert sok, a világból kölcsönzött habitusról való lemondással jár, mi több emberi természetünk isteni iskolájában járatásával is jár együtt, ezt meg inkább nem most, nem testi életünk során, nem most míg emberi életünk annyi mást kínál, majd! Az ige azonban mindig csak a most lehetőségéről beszél! A halálon túl nincs több esély! (Hacsak nem vagyunk a második esély, a purgatórium hívei, ami a sátánnak egy másik, oly sokak által járt zsákutcája!) Az újszövetségi ember, talán tudja mindezt mert hallott róla számtalanszor. De íme nem az ige, a törvény meghallása és ismerete tesz igazzá, hanem a megtartása. Nem az isteni jogrend puszta ismerete (hisz ezt is jelenti az eredeti héber tóra-törvény szó), vagy az Istennel való közösség lehetőségéről szóló híradás tudomásvétele emel Isten közösségébe, hanem a Vele való napi, szívbéli, értelembeli és hitbeli meggyőződés, és az ebből fakadó naponkénti imádás! Szükéséges nekünk nem egyoldalúan ismerni Istent, hanem engednünk kell, hogy életünk oda fejlődjön (egyedül Isten kegyelméből, az ő kezének és Lelkének munkája révén), hogy Isten maga is azt mondhassa Fia által: jertek Atyámnak áldottai, örököljétek az országot. Az Atya áldottai pedig azok, akik nemcsak tudják, hogy van mennyország és vágynak oda, hanem igyekeznek is célbajutni. Az igének ne csak hallgatói legyetek, hanem megtartói is, mondja az ige másútt! Legyünk hát az ige megtartói és az örök élet boldog várományosai, részesei!
Mennyei Atyánk számunkra felfoghatatlan szeretetében kénytelen ítélethirdetéssel figyelmeztetni! Mai igével is ezt tette, mert szeret, és ezért érthetetlen sokszor szeretete, és mégis ettől szeretet, hisz ez a Szeretet, ilyen a Szeretet! (mert ne felejtsük: a sebész is a gyógyulás érdekében kénytelen eleven húsba vágni a szikével!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése